igaz történetek szülésről, születésről

1529. nap: Másfél óra alatt (Máté születése)

1529. nap: Másfél óra alatt (Máté születése)

Második gyermekünk 30-ára volt kiírva. Ezzel a nappal mondták fel az albérletünket, tehát szülés előtt költözni kellett. Terminus előtt két héttel ez meg is történt, így volt két hetünk, hogy mindent elrendezzünk. De a mi kis pocaklakónk ezt az időt jócskán megtoldotta, a 42. hét végén érkezett. Előtte persze már indítani akartak, de én saját felelősségre ezt nem kértem, és otthon maradtam, úgy éreztem, végre tudok csak rá figyelni, és tudom, hogy jól van.

Kinga lányom gyors és mondhatni fájdalommentes szüléséből okulva Mátéval az első kis fájásocskák után felhívtuk anyósomat, hogy jöjjön vigyázni Kingára, mennénk a kórházba. Negyed óra alatt ide is ért, nézett rám, hogy én még nem is szülök – közben volt két összehúzódásom, de azért kaptam tőle két puszit és egy kis keresztet a homlokomra, hogy ügyes legyek.

Fél óra múlva tehát már csöngettünk is a szülőszoba ajtaján, ahol véletlenül ugyanaz a szülésznő fogadott, mint másfél éve Kingánál, így nem esett kétségbe, amikor mondtuk, hogy nem fáj tulajdonképpen semmi, de jöttünk szülni.

Az adatfelvétel végénél egyszer csak éreztem, hogy folyik a magzatvíz, így gyorsan átszaladtak velem a szülőszobára, férjemnek is kiszóltak, hogy jöjjön, feltettek a szülőágyra. Még annyi időm volt, hogy szóltam, hogy gátvédelemmel szeretnék szülni, de ekkor már jött is Máté feje, teste. A kedves szülésznő meg tartotta egy picit a gátamat, és mosolygott. Nem gondoltam volna, hogy másfél óra alatt lesz egy kisfiam!!! Eddig a kórházi álomszülés.

m2Sajnos őt is elvitték felöltöztetni, megmérni stb., de a műszakváltás miatt hosszú ideig nem jött egy orvos se, hogy rám nézzen. Nem értettem mondjuk, hogy miért kéne, de azért meg kellett várni – a szülőágyon fekve, az én drága párperces Mátékám sírását hallgatva. Folytak a könnyeim.

De amikor újra együtt lehettünk, az már szuper volt. Olyannyira, hogy megpróbáltam két nap után hazamenni, de amikor ezt megtudták, gyorsan elvették tőlem Mátét, hogy megfigyeljék az addig normálisnak mondott szívzörejét (ami amúgy tényleg normális lehetett, mert ahova vitték megfigyelni, nem értették, hogy Máté miért van ott). Így szép és gyors szülésért „cserébe” egy hétig bent lehettünk a kórházban. Még jó, hogy karácsonyra hazaértünk, és így életünk legszebb karácsonyát együtt tölthettük immáron kétgyermekes családként.

B. O.

Kinga > > >
Lilla > > >

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.