1287. nap: Bennem így ülnek a babák (Janka)

A második terhességem alatt még eltökéltebben szerettem volna természetes úton szülni az első császár ellenére, és ebben az orvosom is támogatott, feltéve, hogy a baba megfordul. Megnyugtató volt számomra, hogy vészhelyzet esetére ott volt egy lépésnyire a műtő. Sokat beszélgettem a kislányommal, hogy forduljon meg szépen. Hát nem tette ő sem. Egyszerűen van ilyen, bennem valamilyen ismeretlen okból így fekszenek, vagyis inkább ülnek a babák, tudtam meg az orvosomtól.
Nem tudtam ennyiben hagyni a dolgot, szerettem volna azt hinni, hogy ha elég időt kap Janka, megfordul még szülés előtt, mert nem szeretnék egy újabb császárt, mert akkor esélyem sincs soha többé, hogy természetes úton is szüljek. Tiltakoztam a programcsászár ellen, megbeszéltem a nőgyógyászommal, hogy várjuk meg, amíg magától beindul a szülés, és ha még akkor sem fordul meg a baba, akkor már el tudom fogadni a császárt (és nem mellesleg az előző császár tényét is). Az orvosom azt mondta, szerinte veszélyes várni addig, amíg megindul a szülés, mindenkinek jobb lenne a programozott műtét. Végül is abban egyeztünk meg, hogy a betöltött 40. hétig várunk, de tovább nem.
Végül Janka előbb jelentkezett. Öt-hat perces fájásokkal, és továbbra is csücsülő Jankával érkeztünk a kórházba. Végérvényesen el kellett fogadnom, hogy nekem már csak a császár jutott, de második alkalommal valahogy jobban idegenkedtem a műtéttől, most, hogy tudtam, mi vár rám. Éjszaka került rá sor, és végig borzasztóan éreztem magam.
Most ugyan hosszabbnak tűnt a műtőben töltött idő, viszont még gyorsabb volt a felépülés, bár a rövid testkontaktus után csak reggel kaphattam meg a kislányomat. Addigra már elég jól voltam ahhoz, hogy egyedül is boldoguljak vele.
Nem adtam fel a reményt, végül is édesanyám is két császármetszés után szülte meg a húgomat természetes úton 1991-ben Salgótarjánban!
F-T. P.
Zalán > > >
Lehel > > >
Ábel > > >