1400. nap: Jó kórházban, ügyeletben (Zalán születése)
Szerettünk volna nagyon Ivánnak kistestvért, és gondoltam, most már tudatosabb leszek szülés és minden más terén is. Sokat olvasgattam, folyóiratokat, könyveket. Úgy éreztem, eljöhet az a pillanat, amikor megérkezhet Zalán közénk. Így is lett.
Az előző szülésemet átvettem magamban sokszor, levontam a következtetéseket, és úgy döntöttünk, hogy inkább jó kórházat fogunk választani, és ügyeletben fogunk szülni. Minden vizsgálatot a helyi rendelőben intéztem, saját hangjaimra odafigyelve. A várandósságomra rányomta a bélyegét az előző szülésélményem sajnos, nagyon féltem, éjszaka sokszor rosszat álmodtam, ezért homeopátiás nyugtatókat szedtem, ami sokat segített. Elmentem a kórházba körülnézni, voltam egy felkészítő tanfolyamon, szimpatikus volt a hozzáállásuk a dolgokhoz. Persze az előző kórházhoz képest nem is volt nehéz.
Zalán szépen fejlődött, nagyon gyorsan teltek a hetek, hónapok, tudtuk, hogy fiú lesz, Iván választotta neki a nevét, mindannyian nagyon vártuk már.
A kiírt időre nem jött ki Zalán, úgyhogy bejártam a kórházba CTG-vizsgálatra, amikor a váróban ülve éreztem, hogy elindult a szülés. Szóltam a páromnak, hogy hozza be utánam a táskámat. Egy fiatal ügyeletes orvos köszöntött, megvizsgált, és mondta, hogy ő lesz az orvosom. Bevezetett minket egy szobába, ahol halk zene szólt, és ránk csukta az ajtót, mondván, akkor szóljunk, ha szükségünk van valamire.
Készültem én mindennel, homeopátiával és inni-ennivalóval, szóval mindent úgy csináltunk a párommal, ahogy nekünk jólesett. Békén hagytak. Nagyon ritkán jött be hozzánk az orvos, sajnos úgy döntöttek, hogy burokrepesztést fognak csinálni. Azt megcsinálták, és utána megint magukra hagytak. Kérdeztem tőle, hogy fog-e gátmetszést csinálni, mert én nem szeretném, erre azt válaszolta, hogy ezt a helyzet fogja eldönteni.
Csak akkor szóltunk az orvosnak, amikor már a kitolási szakasz következett. De akkor gyorsan sokan összeszaladtak, hogy már majdnem kint van a feje. Az ágyat átvariálták, én nyomtam párat, és már kint is volt Zalán, akit nyomban a hasamra tettek. Sajnos vágni, azt kellett, de sokkal kisebbet, és más helyen, mint előzőleg.
Zalán végig velem volt, egyszer sem vitték el tőlem, rögtön ott a szülőágyon megszoptathattam, ahol jó sok előtejhez hozzá is jutott, szerencsére. Sokáig szopizott, a kezdeti nehézségeket szoptatási szaktanácsadóval sikerült áthidalni.
B. D.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1129. nap: Döbbenetes pillanat és nagyon jó (Sári születése)
- 1446. nap: Angyalkám – Babszem története
- 1177. nap: „Laufen Sie noch!” (Bende születése)
- 756. nap: Jól haladunk (Benedek)
- 657. nap: „Kipottyanhat útközben” (Viktória születése)
