igaz történetek szülésről, születésről

1180. nap: Büszke rá (Lili születése)

Megjelent: 2013. dec. 28.

Lili negyedik gyerekünk. Az előző három kórházban született, az első és a harmadik Magyarországon egy jó nevű oktatókórházban, második gyerekünk Németországban. A harmadik szülést már igazán szerettem volna megélni, nem csak átélni. (Mégse így történt.) Így, amikor negyedik gyerekemmel terhes lettem, biztos, ami biztos, magánrendelésre kezdtem el járni. No, de rosszul időzítettünk! Mint sok más időpont, a nyár se kedvez a választott orvossal szülésnek. Az első orvos április végén, a következő orvos májusban közölte velem, hogy júliusban, a szülés várható időpontjában szabadságon lesz. Így először csak felindulásomban mondtam, hogy én ezt a gyereket otthon szülöm meg! Aztán ismerősökkel beszélgettünk, akik már szültek vagy csak akartak otthon szülni.

Ezután elmentünk, szinte utolsó pillanatban az információs hétre. Itt nagyon sok mindent megtudtam a szülésről, három „normális” szülés után! Sőt, Ági a bennünk zajló lelki folyamatokra, szorongásokra is kíváncsi volt. No, ilyennel addig nem volt dolgom. Előző három terhességem leginkább egészségügyi ellátást igénylő problémának tűnt, bár minden a maga rendjén hala dt akkor is.

Nyaraltunk a Balatonon, amikor már éjszaka nem hagytak pihenni a jósló fájások. Így nagymamát lehívtuk, mi meg szépen hazajöttünk. Útközben elköltöttük utolsó háromgyerekes ebédünket egy étteremben. Fura volt, hogy ott nem is sejtették, bármelyik pillanatban előbújhat egy baba!

Lili

Otthon még gyorsan elrendeztem a babácska ruháit. Kimostam a kis sapkát is, ami nem hagyott nyugodni addig, bár kánikula volt, ezerrel. Estére beterveztünk egy sétát a Várba, de ebből már nem lett sok minden. Nem esett már jól a járkálás. Így hazamentünk, lefeküdtünk.

Én hol aludtam, hol nem. Reggel nyolc körül aztán hívtuk Ágiékat, akik fél órán belül ott teremtek, hárman. Kicsit idegenkedve fogattam a szülésznőtanoncot, de később igen-igen jólesett tőle hasamon a sok borogatás. Ahogy Ági a tájékoztatón megjósolta, még kicsit türelmetlen is voltam, miért nem cseréli gyakrabban. Valahogy a valószínűtlenül forrót kívántam.

Így nyolc év távlatában már nem emlékszem mindenre. Nagyon koncentráltam, amikor megjöttek, ne velük foglalkozzam, nehogy elmúljanak a fájások. Az előző szüléseknél a kórházba érkezéskor mindig abbamaradtak. Orvosi álláspont szerint fájásgyengeségem van. És most kiderült, mégse’. Ugyanúgy négy óra alatt megszületett Lili, mint a másik három gyerek oxitocinkúrával. Csak most békén hagytak. Nem kellett „viselkednem”. Sőt, velem törődtek! Nem kellett ehhez sok különleges dolog: borogatás, masszírozás és jó szó. Dirigálás helyett.

Bár én úgy terveztem, szülőszéken ülve fogok szülni, hiszen más, hasonló erőlködést igénylő dologhoz is ez a legjobban bevált pozíció. Hosszú fürdőzés-zuhanyozás után, amikor már azt gondoltuk, elérkezett a pillanat, áttelepedtem a szülőszékre. És egy órán át szinte semmi nem történt. Fájni se nagyon fájt. Fura volt. Ági többször megvizsgálta a baba szívhangját. (Előző szüléseimnél ez senkit se érdekelt.)

Lili3

És aztán egyszer csak felpattantam, és minden előzetes tervezgetésem ellenére Lili állva bújt ki belőlem. Amikor Ági látta, hogy a köldökzsinór valószínűleg a baba nyaka köré tekeredett, szólt, most már nagyot nyomjak. És akkor apait-anyait beleadva megszületett Lili! Aki mérés nélkül kb. pont akkora lett, mint a testvérei. Aki nem szedett össze semmi nyavalyát a kórházban. Nem rángatták ide-oda idegen kezek, hogy a „mocsoktól” megtisztítsák, hogy statisztikát készítsenek belőle. Aki büszke arra, hogy itthon született, és újra meg újra megkérdezi, pontosan hol.

Nehezen készült el ez az írás, mert ritkán mesélek róla. Csak ha kérdezik. Mert nem ért sérelem, amit ki kellene beszélni magamból. Sok mindent megtanultam közben magamról és a szülésről! Köszönöm Nektek!

T. É.

Darinka > > >
Bendegúz > > >
Fruzsi > > >
Fruzsi születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.