igaz történetek szülésről, születésről

1152. nap: Győzött a császár (Hunor születése)

1152. nap: Győzött a császár (Hunor születése)

Négy gyermekem van. Az első Hunor. Részletek a naplójából:

Tizenötödike van (23-ára vagy kiírva). Debrecenben vagyunk. Itt is maradunk. Tegnap beszéltünk először klinikai orvossal, aki jelen lesz a születésednél, ha intézménybe kell menni. Azt mondta, mindenképp normálisan induljon a szülés, majd ott kiderül, császár lesz-e belőle vagy sem. Farosnak jó vagy, tehát egyszerű farfekvésben vagy, csak a feneked ül a méhszájon. Vajon miért nem fordulsz meg? A 32. heti ultrahangon bizonyosodott be, hogy milyen pozitúrában helyezkedsz el. Az még nem vészes, nem eldöntött dolog, sok időd volt még akkor. Most is van még időd, ha szeretnéd. Első szülésnél a faros gyerekek nagy része császárral jön világra. Vajon miért ezt választod? Önálló lény vagy, tehetetlen vagyok, nem tudlak megfordítani. El kell fogadnom azt, ami van.

Júliusban voltunk a Születésház információs hetén. Azt terveztük, hogy otthon szüless meg, háborítatlanul. A héten sok jót tanultunk, éreztünk. Biztonságot és odafigyelést a másik emberi lényre. Ágitól kértünk tanácsot. Azt mondta, hogy farosan csak akkor tud vállalni, ha elmegyünk egy vidéki orvoshoz, aki faros specialista. Be is jelentkeztünk hozzá. Egy pénteki nap volt augusztus elején. Szimpatikus ember volt. A vizsgálat eredménye: elég nagy baba vagy, majd 10 cm-es a fejed. A medencém harántmérete egy kicsit kisebb, mint az átlagos. Ezért műtéti beavatkozást javasol. Persze, ez nem törvényszerű, de több mint 50% az esélye, tehát az otthonszülést el kell vetni, ha nem fordul meg. Reménykedjünk…

Legalább szembenéztem a tényekkel. Ember tervez, Isten végez. Ez valahol szép dolog is. A szülésnél, várandósságnál végig ezt érezheti az ember. Nem teljesen a maga ura. Nem (csak) ő dönt. Nem lehet eldönteni, mikor lesz a szülés napja és hogyanja. Bár a gondolatainkon sok múlik. Türelmesnek kell lenni és a baba érdekében nyugodtnak. És hát… sok mindennel próbálkoztunk a megfordulásod érdekében… ezt most nem részletezem.

Közben zajlott a nyár. Leendő nagyapádat nagyon kezdi érdekelni, hogy hol is szülünk. Hívjam fel egy orvos ismerősét, ő majd beszél valakivel. Kiderült, hogy olyan valakivel, aki abban a kórházban dolgozik, amelyikbe nem szeretnék menni. Megint rám jött a sírás. Miért mások akarják eldönteni helyettem, hogy hol szüljek és kinél és hogyan? A védőnő ajánlott egy anyabarát szülészt, akiről kiderült, hogy jelen volt a születésemnél, tehát már találkoztunk. Vele vettük fel a kapcsolatot.

Huszonötödike, hétfő: lassanként tudok mozogni. Most te itt alszol az ágyamban hason, a kis feneked felpúpozódva, alatta behúzva a két kis lábad. Sajnos, nem nevethetem el magam, mert akkor fáj a seb. Hogy hogyan is születtél? Elmondom, kisfiam. Igen, kisfiú lettél, és nagyon örülünk Neked. Nagyon szeretnivaló, gyönyörű kisbaba vagy. A neved Hunor. Huszonharmadikán születtél, a kiírt napon. Kicsit kéken, de büszkén.

Csütörtök este már nem nagyon tudtam aludni, érdekesen mozgolódtál. Úgy éreztem, valami változóban van. Szinte fájt a mozgásod. Másnap újra átolvastam a bábás könyvet a szülés előjeleiről, a szülés menetéről. Nem véletlenül. Dél körül nyákos valami jött ki. Mint utána elolvastam, ez volt a nyákdugó. Azt írta a könyv, hogy akár két nap is eltelhet a nyákdugó elfolyása és a kontrakciók megindulása között. Mondtam Apának, hogy elindultál az úton.

Alhasi fájdalmaim voltak. Aztán ez a fájdalom kezdett időről időre előjönni. Nehéznek éreztem magam. Le kellett állnom többször a nap folyamán. Összekészítettük végleg a kórházi csomagot, papírokat. Másnap reggel (szombaton) nyolckor egyébként is jelenésem volt a klinikán. Reméltem, addig nem kell menni még a kórházba.

Este fürdőt vettem levendulával, muskotályzsályával. Nehezen tudtam ülni. A fájdalom olyasmivé vált, hogy elkezdődött a hüvely felől, majd beleszállt a derekamba felfelé. Nem tudtam már semmit se csinálni, csak ezeket az összehúzódásokat vártam, hogy jöjjenek, menjenek. Még délután elolvastam apádnak, hogy hogyan segíthet a partner a vajúdásnál, szülésnél. Alapszavak: jelenlét, masszírozás, borogatás, bíztatás. Gyakran kellett menni a vécére. A kádból is kijártam. Ment a hasam is. A hullámoknál mélyeket lélegeztem, segített. Rád gondoltam, jövendő kis kijövő. Még most is megfordulhatsz, ha akarsz. Szeretlek Téged nagyon. Akárhogy lesz is szülés.

Az összehúzódások után gyakran hevesen mozogtál. Figyeltem is, hogy mozogsz-e, nincs-e valami baj odabent. Mondtam is neked, hogy mozdulj, hadd érezzelek. Lassan jobb volt kijönni a vízből, elég gyakran jött a húzódás, és nem volt jó ülni. Inkább térdelve, előreborulva. Voltak rövidebbek és hosszabbak. A nagyszobába mentem, a kanapéhoz térdeltem. Apa készített muskotályzsályás borogatást, az nagyon jólesett. A derekamra rakta jó melegen.

Nem tudom, mennyit aludtam aznap éjjel, összefolyt az éjszaka. Szomjas voltam folyamatosan, éhes egyáltalán nem. Hajnali kettő körül rövidültek az összehúzódások közti idők. Nem akartam bemenni a kórházba, csak a legvégső esetben. Otthon maradni addig, amíg lehet. Otthon nem érzed, hogy kiszolgáltatva vagy, hogy valamit csinálni kéne. Úgy csinálod, ahogy érzed. Apa néha elaludt, felébredt. Nem voltam hangos, csak fújtattam, mélyeket lélegeztem, s akkor tudta, hogy itt van az idő. Rád gondoltam, hogy jól legyél. Szívesen meghallgattam volna a szívverésedet, de bíztam benned. Mikor kell elindulni a kórházba? Aztán azt gondoltam, kivárom a reggelt, amikor amúgy is menni kell.

Hát eltelt az éjszaka. Reggel megint sűrűbben jöttek a hullámok. Felöltöztem, indulás kocsival. Apa a hátsó bejáratnál állt meg, s onnan sokat bóklásztunk, mire megtaláltuk a megfelelő épületet. Közben néha megálltunk, meg kellett állni, de csak elértük a végcélt… Pont akkor érkezett a szülészorvos is. Mondtam neki, hogy elindult a baba. Megvizsgált. A méhszáj bő kétujjnyira tágult. Az jó. Megnézte a magzatvizet. Zöldes színű volt, az nem jó. „Akkor menjünk a szülőszobára.” Jó. (Ki itt belépsz…)

Adtak egy kórházi hálóinget. A ruhámat levettem. Megmérték a vérnyomásomat. Papírokat kellett aláírni. A beöntéstől kérésemre eltekintettek. Még jó, hogy nem ettem. Ráraktak egy masinára, oldalt feküdtem. Nézték a magzat szívhangját, vagyis a te szívverésedet. Apa is bejött, hozta a papucsomat és egyéb cuccomat. A szívhang nagyon lelassult. Azt mondták, feküdjek a hátamra. Megnézett a szülészorvos. „Szükséges a műtét. A gyermeknek nem lesz ideje farosan átbújni a szülőcsatornán.” Ekkor levágták a fanszőrzetet. Hívták a belgyógyászokat az altatáshoz. Megint papírok kitöltése, Apa segített, jó hogy ott volt.

Áttoltak a műtőbe, ahol gerinckörüli érzéstelenítést kaptam. Gyorsan végezték a dolgukat. Kérdezték, érzem-e a felső testemet. Azt éreztem, de a lábam menthetetlenül elzsibbadt. Lefüggönyöztek egy kis oxigén társaságában. Azt éreztem, hogy matatnak valamit a hasamon, de nem fájt. Furcsa érzés volt, most születsz éppen. 9.45-kor toltak be, 10 után kicsivel már kint voltál. Hallottalak, de nem láttalak. Elég gyorsan elvittek. Édesapád látott Téged és mondta, hogy az orvosok igen ijedten tekintettek Rád, mert kék voltál. Rossz volt a szívhangod, rögtön oxigénre raktak, meg meleg alá.

Apa kérésére megmutattak nekem is, már felöltözve. Megpusziltalak. A műtőben gratuláltak a fiamhoz. Igen, fiú lettél. Örülök, hogy a világon vagy. Hogy túlélted a születésedet. 49 cm, 3400 gramm. Jól fejlett baba vagy. Édesapád látott, oxigént adtak Neked és infúziót. Engem meg betoltak egy helyiségbe a szülőszobákkal szemben szekciósként. Kicsit aggódtam, hogy a szopcsizással mi lesz, de nagyon szépen megoldottuk a feladatot.

Család született.

T. Á.

Anna > > >
Vitéz > > >
Nimród > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.