igaz történetek szülésről, születésről

1011. nap: Végletes, gyorsan változó (Ábel)

1011. nap: Végletes, gyorsan változó (Ábel)

Még be akartam fejezni az esti mesét. Áhim nagyon nyűgös volt, nagyon fáradt, de mégse tudott elaludni. Tegnap volt szilveszter, és életében először sokáig bulizott. Már a szilveszteri babazsúrban is csak üldögéltem a sarokban egy fotelben, és teljesen befordultam, éreztem, hogy készülődik a babóca kifelé.

A mesét befejeztem, de az elalvás nem ment Áhimnak, ilyenkor jön a nyugtató esti szopi. Egy-két perc után éreztem, hogy valami furcsa, majd egy pukkanást, mint amikor egy vizes lufit kipukkasztanak…, és elkezdett csordogálni a magzatvíz. Gondoltam, jól van, mivel fájások még nincsenek, akkor még azért elaltatom Áhimot, csak előbb felhívom a bábát meg a doulát, hogy azért számítsanak rám esetleg ma este.

Megbeszéltük, hogy majd egy óra múlva újra telefonálok, visszamentem altatni, de Áhim nagyon nyűgös és izgatott volt, nem ment úgy, mint máskor, s közben éreztem, hogy megérkeznek az első fájások. Tizenöt perc múlva már rendszeres, ötpercesek voltak. Végig az utolsó hónapban azon izgultam, hogy hol lesz Áhim, és hogy lesz vele, amíg én megszülöm a kisöccsét. Most valahogy már nem gondolkoztam ezen, riasztottam a nagymamát, aki meg is érkezett hamar, és elvitte Áhimot meg Ábrist, a férjem nagyfiát is. (Bár Ábris győzködött, hogy hadd maradjon már, nem fog zavarni, ő addig számítógépezik a konyhában.) Hívtam megint a bábát meg a doulát, hogy inkább jöjjenek most.

Mikor mindenkit kitettem a lakásból a férjemen kívül, megkönnyebbültem, és már vittek is magukkal az események. Minden hihetetlen gyorsasággal történt, egyik pillanatban még beszélgettem, nevetgéltem a többiekkel, a másikban már egymást érték a fájások. Nem hagyott időt, hogy beforduljak, hogy elveszítsem a kapcsolatot a külvilággal, hanem hihetetlen vehemenciával rám tört, és ilyen is lett a természete Ábelnek, végletes, gyorsan változó.Abel és Achim

Miután a bába megérkezett, megvizsgált és azt mondta, hogy már mindjárt kint is van. Ez körülbelül 45 perc vajúdás után hihetetlenül hangzott, és nagyon sok erőt adott. És tényleg 15 perc múlva megkezdődtek a tolófájások, éreztem, ahogy nekem feszül a kis feje, és vártam, hogy a következőnél kibújik és kicsusszan az egész baba.

Nagy meglepetésként ért, hogy kibújt a feje, és nem csusszant ki, teljesen váratlanul ért, hogy miért nem?! Várni kellett a következő kontrakcióig, ez a fél perc örökkévalóságnak tűnt, nagyon vártam és nagyon fájt. Aztán a következőre kijött, és egy perc múlva már a hasamon feküdt a kis csutakos baba és a mellemet próbálgatta.

Végtelen nyugalom és elégedettségérzés lett úrrá rajtam, hogy végre itt van, megérkezett, jól van. Amikor minden elrendeződött, és teljesen elcsendesedett körülöttünk, összebújva elaludtunk, de nekem óránként fel kellett kelnem, hogy megcsodáljam, meg nagyon izgultam, hogy mit fog hozzá szólni Áhim, aki akkor aludt először nélkülem a nagymamájánál.

R. E.

Áhim > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.