A legutóbb megjelent mesék
1083. nap. Zselyke – amikor az élet és az elmúlás találkozik
„Kék” – hallottam. Megijedtem. „Minden rendben?” – kérdeztem. „Persze, minden rendben” – volt a válasz. Na, jó, ha kék, akkor nem jó neki, ki kell nyomnom, akárhogyan is! Azt hiszem, annál nagyobb erőt, mint akkor, mikor az ő élete volt a tét, nem tudnék többet kifejteni. Iszonyatos nyomás után kibújt a buksija a szeméig. „Megfogod?” – kérdezték.
Tovább
1082. nap. Aki talán Kende lett volna
Egy csepp élénkpiros vér, ijedtség. Pihenés, aggodalom.
Tovább
1081. nap: Így akár ötöt is szülnék (Réka története)
Beültem a kádba. Nagyon jólesett ott vajúdni. Kontrakciók alatt négykézlábra, aztán a szünetben visszaülni a sarkamra. Így egész elviselhető volt. Aztán egy idő után a kádban olyan „túl vizes” érzésem volt. Kimenekültem. A kontrakciók nagyon erősek voltak. Ha jólesett, kiabáltam, és senki nem szólt rám, hogy ne tegyem! De jó volt! Kerestem a helyem.
Tovább
1080. nap: A tapasztalat, ami az otthonszüléshez vezetett (Zalán)
Szó szerint szétkapták alattam az ágyat. Ezalatt benépesült a szülőszoba. Újszülött osztály két nővére, másik szülésznő, akinek nem volt dolga, és az osztályos nővér. Mindenki széttárt lábaim közé bámult. Nagyon megalázó volt.
Tovább
1079. nap: Vizesárok
Én kérem az orvosokat, hadd mehessek át hozzá. Nem engedik. A harmadik napon már a mellem is nagyon feszül. Hoznak egy fejőkészüléket, hogy fejjem a tejet. Én kiakadok. Kijelentem, akkor is átmegyek hozzá, ha nem engedik. Lesz, ami lesz.
Tovább
1078. nap: A születés csodája (Klára)
Elemi erővel jönnek, gyönyörűek, lógok a pasimon, a nyakába ordítok (de talán nem is, hogy ne ébredjenek föl a csajok), magzatvíz eltaccsan, már megint nem bírnak a lábaim, már megint térdelek. Vízmelegítésre már nem volt idő az olajhoz, gátvédelem sebtibe, valami hatalmas készül, se nyomni, se tartani nem tudnám, magától jön...
Tovább
1077. nap: De finom! De jó! (Ella)
Hazajövünk. Zuhanyozom, hátha jár nekem egy kis kényeztetés, de még nem, gyereket zavarja, hogy anyja furcsa dolgokat csinál. Viszont hamarosan megjön Ági, megvizsgál, és csak annyit mond: „nem biztos, hogy ideér anyukád”.
Tovább
1076. nap: Ezt én nagyon szeretem csinálni! (Aliz)
Én nem érzek változást, átmenetet, de Ági egyszer azt mondja, most már ne lélegezzem el az erőmet, hanem segítsem a babámat. Micsoda? Már tolhatok?! Akkor, nosza! Ezt én nagyon szeretem csinálni! Érzem, ahogy halad a szülőcsatornában a kislányom.
Tovább