igaz történetek szülésről, születésről

1420. nap: Egymásra találás

Megjelent: 2014. aug. 25.

Jó érzés, amikor belekerülök saját történetembe. Férjemmel mindig öt gyermeket terveztünk, de a negyedik után nem volt hiányérzetem, akkor hol az ötödik?

Harmadik gyermekünk születésekor végtelenül boldog voltam, a gyász minden érzése nélkül. Mindeközben gyermekem már néhány hete gyászolt. Születése robbanásszerűen gyors volt. Az orvosom megjegyezte, hogy a placentában elhalt magzat nyoma van. Számomra akkor ez kevésbé volt jelentős információ, örültem az egészségesen megszületett gyönyörű gyermekemnek. Ő viszont gyászolt, keresett, szenvedett, sokat sírt, rémálmai voltak, tehetetlenül álltam a helyzet felett, fogalmam sem volt, mi zajlik körülöttünk…

A könyvesboltban céltalanul nézelődtem, miközben vártam valakire. Egy könyv akadt a kezembe: Dráma az anyaméhben. Azonnal hozzám tartozott. Ezzel elindulhatott egy hosszú folyamat, melyben gyászolhattunk, megérthettünk és újra egymásra találhattunk.

A Hellinger Intézet tanulócsoportjában kért családállításon a záróképben férjemmel együtt vagyunk az ikreinkkel. Átöleltük egymást, újra együtt voltunk. Felemelő érzés volt.

Ekkor villant be, hogy a szülést apás szülésre terveztük, de férjemnek egy fontos temetési szertartást kellett elvégezni, ő ment temetni, én mentem szülni. Mire végzett a temetéssel, én végeztem a szüléssel. Az élet akkor így jelenítette meg számunkra az életet és a halált.

A gyógyulás pillanatában minden összeért, és mi négyen átölelhettük egymást. A család is egész lett, megtaláltuk az ötödiket, már teljes a sor.

L. Zs.

Öt testvér > > >

Az illusztráció Demeter Márti: Ikrek című képe.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.