Kezdőoldal » Szüléstörténetek » 1419. nap: Öt testvér meséje

1419. nap: Öt testvér meséje

Megjelent: 2014. aug. 24.

Nagy Királyt álmatlanság gyötörte. Ellenerő királya folyamatosan gyengítette Kék földjét. A Király mindent megtett, hogy megerősítse, így egyik éjszaka arra gondolt, elküldi öt gyermekét. Reggel nyomban hívatta őket. Elé álltak mind az öten: Titi, Sáti, Ánti, Teti, Máti.

„Kedves gyermekeim, eljött az ideje, hogy ismét elvigyétek királyi erőmet Kék földjére. Egymás után indultok, miután kedves szolgáim felkészítettek az útra. Ánti és Teti együtt indulnak, s lesz egy fontos dolguk. Ti is tudjátok, hogy át kell kelnetek az egyik Kerek erdőn. Anti átjutsz rajta, de Tetinek más feladata lesz. Teti segít neked az elindulásban, hiszen régen jártál arra, de neki vissza kell fordulnia. Három gyermek eltévedt a Kerek erdők sűrűjében. Amikor odaértek, fél nap múlva Tetivel megtaláljátok őket, ő visszavezeti mindhármat, Te pedig, Ánti, tovább indulsz. Nehéz lesz, de fontos ez az út.

Az eltévedt gyermekek egyforma ruhát viselnek, mióta egymásra találtak, el nem engedik egymást: Mati, Péti és Babóca. Titi, Sáti és Máti, egyenesen menjetek át Kerek erdőn. Mind az öten kaptok erőket és képességeket. Titi, képes leszel harcolni és védelmezni testvéreidet és a királyi Kék földet. Sáti kedvességet, szorgalmat és átlátását az értelemnek, Máti, Te is kapsz kedvességet, erőt, és meséid által gyógyulást viszel Kék földre.

Sose felejtsétek el, hogy küldetésben vagytok, és egymást segítenetek kell! Ánti, ha el tudsz köszönni a gyermekektől és Tetitől, magaddal viszed a szépséget és a hét elem uralását, szükséged lesz rá.

Kerek erdőn túl két Kedvesem vár benneteket, és segítenek utatokon. Őket némileg megfertőzte Kék földjére beszivárgott Ellenerő mérge, de még erősen tartják királyi küldetésüket. Mielőtt indultok, belenézhettek a távcsőbe, amely mindent megmutat, amire kíváncsiak vagytok. Titi kezdi a sort, másfél nap után Sáti, majd öt nap múlva Ánti és Teti, négy napra rá Máti. Van időtök felkészülni, kedves szolgáim rendelkezésetekre állnak.”

A Király és a Királyné megölelték gyermekeiket, s tudták, nem szól örökre a búcsúzás. Az öt testvér, miután kimentek a Királytól, örültek is, meg féltek is. Nagy kaland lesz, gondolták. Az indulás előtt a Király nagy fogadást rendezett tiszteletükre, s a Kalandra indulók áldását adta rájuk. Ünnepélyesen elbúcsúztak a királyi udvartól s egy időre egymástól is, hiszen Kerek erdőn egyedül kellett átjutniuk.

Titi jól felkészülten elindult, s érezte, hogy Kerek erdő már várta őt. Gyönyörű volt, tele madárdallal, kellemes érzéssel. Titi minden jót magába szívott, de semmi nem tart örökké. Tudta, hogy kijáratot kell keresnie, bármilyen szép is itt az élet. Éppen elhatározta, hogy tovább indul, amikor valami szélzúgás és égtelen vihar érkezett Kerek erdőbe, félni kezdett. A szél tépkedte a fákat, s a vihar egyre erősebb lett. Nem kapott levegőt, s azt érezte, elájul. Elaléltan éppen a Földre zuhant volna, amikor egy gyönyörű paripa a hátára dobta, és vágtatni kezdett vele. Visszanézett Kerek erdőre, s azt hitte, mind a ketten elvesztek. A Paripa érezte aggodalmát, s megnyugtatta, hogy minden rendben lesz.

Lassan épültek fel, s a fulladás sokáig kísértette. Kerek erdőt meglegyintette a pusztulás, de a Király mozgósította segédeit, s addig gondozták, míg rendbe nem jött. A Paripa Titit a Király Kedveseihez, egy emberpár lábához tette, akik nem voltak igazán felkészülve erre a viharos érkezésre, de már nagyon várták Titit, az elsőnek érkezőt. Mindent megtettek, hogy Titi hosszú földi napjaira felkészüljön. A férfiember csak az mondta feleségének: „Ocsúdj lelkem, mindjárt jönnek a többiek is.” Nagyon boldogok voltak.

Bizony Sáti másfél nap múlva igyekezett követni Titit, remélte, hogy jeleket hagyott, merre kell mennie. A jelek szomorúak voltak, ütések nyomai, Kerek erdő nem tudta teljesen eltitkolni átélt viharát. Sáti félni kezdett, látva a begyógyult sebhelyeket. Úgy érezte, nem akar ütlegelést látni. Megérintette a sebhelyeket, s az érintése nyomán sorra gyógyult mindegyik. Kerek erdő nagyon hálás volt minden simogatásért.

Sátinak igyekeznie kellett Titi után. Kereste a kijáratot, de csak egy nagy kőtorlaszt talált. Meglepődött, hiszen a Király azt mondta, túljut Kerek erdőn, most még sincs kijárat. Abban a pillanatban ott termett egy katicabogár, varázspálcával a kezében. „Ne aggódj, kedves Sáti, a Király küldött, hogy segítsek neked, mindjárt indulhatsz, már nagyon várnak.” Azzal varázspálcáját a kőre irányította, s a kő elporladt. Sáti tudta, hogy a varázspálca később is jó szolgálatára lesz.

Nagy boldogan ment az emberpárhoz, akik Titivel már nagyon várták. Titi csak annyit mondott: „Hol késlekedtél ilyen sokáig, végre láthatlak.” Az emberpár nagyon boldog volt Titivel és Sátival, de tudták, hogy még lesznek jövevények.

Öt nap múlva elérkezett az idő, hogy Ánti és Teti is induljanak. A királyi udvarban ölelgették egymást, hiszen tudták, hogy csak fél napig lesznek együtt. Örültek a kalandnak, de szomorúak volta az elválás miatt. A négy testvér Kék földön nagyon hiányolni fogják Tetit, s nehezen tudják megmagyarázni az emberpárnak, hol maradt a testvérük.

Ántinak és Tetinek jó volt együtt indulni. Énekeltek, amikor köszöntötték a Kerek erdőt, amelyben a vihar nyomai már begyógyultak. Élvezték a madarak énekét, a friss forrásvizet, az erdő minden ajándékát. Amikor közeledett az elválás ideje, csak összeölelkezve feküdtek, s szerették volna megállítani az időt, amit a Kerek erdőben éreztek először. Ahogy feküdtek, hangokat hallottak. Vidám gyermeki hangok voltak. Teti elkezdte hívogató énekét, mert tudta, hogy az eltévedt gyermekek ennek a Kerek erdőnek a közelébe érkeztek. „Ánti, gyere velem egy darabig, nézd meg Te is a gyermekeket” – s azzal szaladt is előre. Ánti követte, de nem volt elég gyors, az erdő visszafogta őt. Hiába kérlelte, nem engedte.

Mire Kerek erdő széléhez vánszorgott, a gyermekek és Teti már összeölelkeztek. Kerek erdő tudta, hogy meg kell engednie egy ölelést Ántinak is, bár félt, hogy ő is visszafordul. Csak ölelték egymást, ki tudja, meddig. Az idő megállt, s mintha az Erdő is szótlan maradt volna. Teti és a Gyermekek integettek, s jó utat kívántak. Ántinak nem volt semmi jó út érzése, dühös volt, miért is indult útnak. Csak összehúzta magát egy gomba árnyékában, s szeretett volna újra a királyi udvarban lenni.

Egy idő után azt érezte, hogy sok erdei állat veszi körül. Egy katicabogár mesélt neki. Emlékeztette Titire és Sátira, akik már nagyon várják. A Katica elmesélte, hogyan segített Sátinak kijutni az óriás kő ellenére. Sáti kérte, hogy neki is segítsen. Ekkor a varázspálcájával akkorára nőtt, hogy Ántit az állatok a pöttyeire ültették, s csak repítette a kijárat felé. Olyan nagy iramban száguldottak, hogy az emberpárnak még meglepődni sem volt idejük. Titi és Sáti tudta, hogy nem lesz könnyű megküzdeni Teti hiányával, de az emberpár szerette őket.

Máti eközben türelmesen várt sorára. Éppen a palota kedvességet árasztó szobáját élvezte, amikor nagy lármára lett figyelmes. Azonnal tudta, hogy Teti visszaérkezett az eltévedt gyermekekkel. Micsoda találkozás volt! Teti mindent elmesélt neki hegyiről tövire. Máti egy pillanatra megérezte, hogy nem is lesz olyan felhőtlen kalandja, de tudta, hogy minden rendben lesz. Bár ezt napjában százszor megkérdezte a Királytól.

Végül neki is eljött az indulás ideje. Az emberpár felkészültebb volt, mint valaha, így érezte, hogy Titivel, Sátival együtt hívogatják őt. Ánti szerette volna, ha Tetit is magával viszi, de Tetinek ki kellett pihennie azt a sok viszontagságot, amit a visszaérkezése okozott. Így Máti szorosan átölelte Tetit, s tudta, hogy mennyire hiányozni fog, de kilencven nap múltával mind az öten újra együtt lesznek a királyi udvarban. Bár még nem tudta, mit jelent a kilencven, mert a Kerek erdőn innen semmi értelme az időnek.

Mátit is befogadta a Kerek erdő, jóllakatta, s élvezte, hogy Máti csak mesélt, és soha nem fogyott ki a történeteiből. Kerek erdő mindig jó hallgató volt, s megígértette Mátival, hogy Kék földet elárasztja meséivel, mert Kék földnek is szüksége van rá. Kerek erdő érezte, hogy Máti meséi meggyógyították őt. Mátinak is szüksége volt a kijutáshoz segítségre, így Kerek erdő a sok meséért cserében adott neki egy varázspálcát, ami csak az övé, amelynek segítségével megtalálta a szűkös kijáratot, amelyen átpréselte magát.

Az emberpár Titivel, Sátival és Ántival már várták őt. Máti füleinek zene volt a sok ismerős hang, s tudta, jó helyre érkezett. Próbálta átadni Teti üzenetét, de nem voltak még szavai hozzá. A meséléshez még kell egy kis idő.

Az emberpár sokat gondozta, nevelgette őket, hogy éretté váljanak arra a küldetésre, amit mindnyájuknak eltervezett a Király. Sokat gondoltak Tetire is.

Szép lassan rájöttek, hogy milyen kerek a világ. Kék földje jó föld és gyógyulóban van. A királyi udvarból érkezők népes csapata mindent megtesz, hogy képességeikkel Kék föld hasznára legyenek. A királyi udvarba mindig visszavágynak, sosem felejtik el, honnan és miért érkeztek.

L. Zs.

Ötödik testvér > > >

Az illusztráció Demeter Márti: Kerek erdő képe.