igaz történetek szülésről, születésről

394. nap: Három királyfiak – Máté

394. nap: Három királyfiak – Máté

Egy idegenben,
Egy hazafelé,
Egy a kapuban.

Áginak. Szeretettel.

 

 

II.

Máté

Mindjárt szülök! – Á, dehogy!
Mindjárt hívom! – Á, még nem kell!
Ez már az! – Hogy lehetne?!
Otthon! – De titokban!
Nappal! – Inkább éjszaka! A sötétben egymagam.
Rám és Nekem! – Nem is fontos!
Fáj nagyon! – Vagy fájdogál?
Lennék máshol, mennék beljebb. – Az ebédfőzés még rám vár!
Nyitva! – Inkább zárva, biztos.
Ágival köröttem! – Minek, ha megy nélküle?

Bíztatás, hogy
ezért vannak,
éjjel is ugyanúgy,
adnak, ha kérem,
hagynak, ha mondom.

Higgyek végre – nekem, nekik.
Na jó, a ténynek, hogy nyitva van!
Végtére a sötétből lesz fényes nappal minden nap!

Tömörített fájdalom, sűrűn száguldó hullámok, vágtázunk utánuk.
Végre leterít, betakar, térdemet földig hajtja.
Engedhetem, hogy tartsanak, forró meleggel nyúljanak, fájdalomban lássanak.

Csontom, húsom feszíti,
Belém fiam útját égeti.

Robban egy halk nyögésben.
Nyitott szemekkel olvad az enyémbe.

Kört von körém,
Győzedelmest, fényeset.

Szólít, emeljem, öleljem,
Adjam neki fehér mellem.

Hihetetlen! Mégis lehet!

V. D.

Ábel >
András >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.