igaz történetek szülésről, születésről

891. nap: Az erő átsüvített rajtam (Ezra születése)

891. nap: Az erő átsüvített rajtam (Ezra születése)

Éjjel 1.16-kor elment a magzatvíz, örömmel vegyes ijedelem: ez már az!! Telefon Áginak: nyugalom, várunk. Éber fájásmérecskőzés, horgolás, ima, Életadó Igék olvasása egész éjszaka a nappaliban a kanapén… Rendszertelen fájások: 5-8-12-15-6-7 perc. Végre itt a reggel, továbbra is rendszertelenek, de egyre erősebbek, guggolva, négykézláb, fekve, járva, táncolva, ringatózva, kapaszkodva tűrés, levegőzés. Egy órakor Bogi megérkezik, sürög-forog a konyhában, sajttál, gyümölcstál készül, meg finomságtál mandulával, mogyoróval, aszalt szilvával, barackkal, áfonyával… zene: Nadishana, megnyugtató bábalátogatás délután négykor: már 4 cm-nél járunk, pedig ez még csak a rákészülés!!! Új energia… Hit-bizalom erősítő közös ima, néha fújtatva filmezés Endruval és Bogival… Medencefeltöltés…

Öt óra: aktív szakasz kezdete: végre rendszeresek a fájások négy-öt percenként, várva-várt finom vízbehuppanás… Mérhetetlen megkönnyebbülés és szabadság a víz, könnyen mozgok benne, melegen simogat, kiáll a görcs a testemből, ellazulok, Ági és a doula megérkezik, folyamatos fájdalomkönnyítő derékmasszázs, muskotályzsálya-illat, félhomály, relaxáló, tengeres delfines zene, egyre intenzívebb, hosszabb eksztatikussá váló fájdalom…

Nyolc körül hányás: végre itt az átmeneti szak… Hisztérikus utolsó 2 cm, kicsit ketten Endrével, Endre nyugodt, biztonságot ad, biztat, minden rendben, mindjárt meglátjuk Őt…

Érzem a fejét a kezemmel, kb 9.45 körül jön már a kitolás!! Szétszakadok vajon KE11bele? Horror ez a csontos fájdalom. Vajon még egy óra? Folyamatos gátvédelem, partraszállás a célegyenesben, guggolva nem jó, négykézláb az igazi… Nem is én nyomok, a testem életre kelt és teljesen átvette az irányítást, én csak nyögök-ordítok hozzá, pár perc és 9.55 ooopsz már kint is van, hallom a hangjait, végtelen boldogság, gurgulázó öröm, nem is fáj már egyáltalán…

Gyönyörű, rózsaszín, tiszta, nagy baba, éber, szemlélődő… Leírhatatlan szépség lélegzik, motoszkál, keres a hasamon… Jönnek még a fájások, hozzák a lepényt is, gyönyörű, hibátlan az is… Vizsgálatok, mindketten jól vagyunk, Endre elvágja a köldökzsinórt, ahol már nem lüktet, nem is vérzem annyira, hála az Arnica-kezelésnek… Kicsit magas a pulzusom, de hát ennyi adrenalintól hogy ne lenne? Lemosdatnak, fekszem a babával, Ági és a doula elköszön, ámulatban közös hálaima, megérdemelt pihenés, persze nem bírok aludni.

Köszönöm a csodálatos csendes jelenlétet, a biztatást, a hitet, az imát, a támogatást, a finomságokat, a barátságot Endrének és Boginak, a bábámnak és a doulámnak pedig a szakszerű, bölcs segítséget, az alázatos szolgálatot, a gyengéd támogatást, az odaadó szeretetet, amivel hozzásegítettek egy ilyen gyönyörű, stresszmentes szüléshez. Mindenekelőtt azonban Mennyei Apukámnak köszönöm, hogy ígéretéhez hűen biztonságban világra segítette Ezránkat.

Ezennel tanúskodom róla, hogy létezik az az erő, ami eljön a nőkhöz, és magával hoz egy gyermeket. Nekem csak engednem kellett, hogy ez az erő átsüvítsen rajtam, és kivárni a babámat. Tényleg valami misztikus, természetfeletti valósággal találkozhattunk mindannyian pénteki „utazásunk” során.

K. E.

Ezra születése apaszemmel > > >
Tirza > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.