igaz történetek szülésről, születésről

983 nap: A szülés ereje (A második: Marci)

983 nap: A szülés ereje (A második: Marci)

Ági többször kérte már, hogy írjuk meg, írjam meg a szüléseket. Nem voltam rá képes, valami mindig fontosabbnak tűnt. Mindkét babám otthon született, és olyan nehéz visszagondolni azokra az időkre, amikor még nem voltak. Sokkal könnyebb a jelenben élni, mint előttük. Sokkal könnyebb élni. Most rájöttem, hogy ahogy az első terhességem előtt hét évet vártunk, amíg mertük vállalni, itt is az elsőnél vagyok elakadva. Hát próbáljuk meg visszafelé!

Marci két és háromnegyed évvel fiatalabb, mint Bori. Sokkal egyértelműbben örültem neki a pocakomban, mint az elsőnek, nem volt annyi szorongás, kétség, belső hiszti. Olyan türelmes, csöndes pocaklakó volt, csak figyelte, hogyan küzdünk a nővérével, akinek nehéz volt az egyetlen gyerek szerepét elengedni. Nekem is nehéz volt a váltás. Az ötödik hónapban hetekig kórházban voltunk mind a hárman Bori szövődményes tüdőgyulladása miatt, annyira nehéz.

Szóval észre sem vettük, Marci megnőtt. Harminchetesen már kontrakciók jelentkeztek, Áginak ekkor volt először dolga. Hasolaj, ágy alá tégla, Pulsatilla – ez segített. Minden gond nélkül kihúztuk a negyvenedik hétig.

Az első áprilisi melegfront napján megbeszéltem magammal, hogy ma biztos nem fogok szülni, mert Ági azt mondta, ma nem tud jönni. Este erősebb kontrakciók, telefon, mégis tud jönni. „De nem muszáj ma szülni, ha mégsem.” – mondta. Tizenegykor derült ki számomra, hogy de, fogok. Ági kérdezte, hogy jöjjön-e. Mondtam, á, ez még hosszú lesz, minek. Nagyon el voltam keseredve, hogy már megint mennyit, mennyire és milyen sokáig fog fájni, és hogy fogom ezt kibírni. Rájöttem, hogy nem intéztem el, hogy legyen szülőszék. Ágiékat szalasztottam szülőszékéért. Negyed óra múlva újra telefonáltam, hogy nem kell szülőszék, csak siessenek!

Ágiék előtt megjött Juli, egy barátnőnk. Akkor én már az ágyon négykézláb és ordítottam. Bori fölébredt, Gergő éppen altatta vissza, volt egy pár perc, amíg egyedül voltam. Meg voltam rendesen illetődve, mint amikor valaki viharba kerül, és talán nem teljesen ért a vitorlakezeléshez. De nem volt idő gondolkodni, tombolt a vihar. Juli jött, velem volt, simogatott. Jó volt. Fogta a kezem. Bori visszaaludt, Gergő visszajött a másik szobából. Okosan mondták, hogy térdeljek le az ágy előtt, hogy lefelé legyen a fenekem inkább.

Mikor Judit és Juli és Ági megjöttek, Gergő és a másik Juli éppen azzal szembesültek, hogy a magzatburok vége kilóg a szülőcsatornából. Ági jött, megrepesztette a burkot és elkapta a babát.

Nem hittem el, hogy ez ilyen gyors és könnyű lesz, pedig Ági mondta. Azt is, hogy nem fogom elhinni. Nem volt Marci előtt, sem előttem semmi komoly akadály. Azokat Borival az első szüléskor már legyőztük. De Marci nélkül nem tudtam volna meg, hogy milyen a szülés igazi ereje. Nem kellett kicsalogatni, kimasszírozni, jött, elsodort, hagytam, és kész. Óriási élmény volt ezt megtapasztalni.

Most van egy négyéves, stramm fiúgyerekem. No, meg egy hat és háromnegyed éves nagylányom. Nagyon büszke vagyok rájuk!

V. D.

Az első: Bori > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.