igaz történetek szülésről, születésről

959. nap: Mint egy pezsgődugó (Boglárka)

959. nap: Mint egy pezsgődugó (Boglárka)

A 41. heti CTG-re mentünk Érdre a rendelőbe. Akkor már egy hónapja voltak jósló fájásaim, naponta akár több órán át, így már félve mondtam Gábornak, hogy szerintem most már tényleg szülni fogunk, mert máshogy fáj, mint eddig. Aztán a CTG beigazolta az érzéseimet, olyannyira, hogy majdnem mentőt hívtak, de szerencsére sikerült meggyőzni őket, hogy majd mi bemegyünk a kórházba…

Hazafele úton aztán hívtalak, hogy ötperces fájásaim vannak, jó lenne, ha jönnétek, de te éppen akkor pont kétórányi autóútra voltál egy másik születésnél, ahol éppen a kitolási szaknál tartottatok. Olyan aranyos voltál, megkértél, hogy légyszi, várjalak meg, és én azt mondtam, jó, megvárlak. Így aztán szépen leálltak az összehúzódások, és délután egyig, amíg meg nem érkeztél, csak elvétve volt belőlük néhány.

Mikor megérkeztél, megvizsgáltál, és azt mondtad: most várunk egy órát, és megnézzük, mi lesz. Te kiültél az udvarunkra az államvizsgádra tanulni, én pedig bekucorodtam az ágyunkra, és szépen elindult az összehúzódások újra. Mire eltelt az egy óra várakozás, már tudtad, hogy nem fogsz tudni este ötre elmenni a családi bulidra ‒ hallottam, ahogy lemondtad telefonon a részvételt. Aztán mivel nagyon csíptek a szúnyogok téged, felmentetek inkább az emeletre tanulni, engem hagytatok szépen vajúdni.

Három óra tájban aztán már olyan hangok jöttek ki belőlem, amiből tudtad, hogy itt az ideje annak, hogy gondoskodásotokkal körülvegyetek. Jöttek a forró borogatások, a masszírozás, a halk, kedves szavak ‒ mind nagyon jólestek nekem. Magam is csodálkoztam azon, hogy mennyire az információs héten tanultak szerint megy minden. Érdekes volt megélni a szülés különböző szakaszait, nagyon észnél voltam végig, figyeltem magamat, és különös nyugalmat adott átélni mindazt, amit már olyan sokszor meséltetek nekünk.

Bogi a harmadik otthon született babám, és az ő születése volt a legkiegyensúlyozottabb, a legszebb számomra. Igazi háborítatlan születés volt, mert az én lelkem is nyugodt volt.

Ahogy haladtunk előre az időben, ahogyan Bogi is halad előre a születés útján, úgy fordultam egyre jobban befelé, magamra és a babára figyelve. Gáborom a hátam mögé kuporodott és tartott engem, mert bizony, ami fáj, az fáj, és a kitolási szakasz most is nagyon fájt!!! Végig a babára gondoltam, és biztattam őt magamban: „Gyere, Bogi, gyere Bogi!!!”

Dorka lányom születésekor a kitolási szak olyan hatalmas fájdalommal járt, hogy úBogi 2gy éreztem, belehalok, ha még egy ilyen fájás jön, de szerencsére azzal a hatalmas fájdalommal megszületett akkor Dorka. Nagyon féltem, hogy Bogi születése is ilyen hatalmas fájdalommal fog járni, de szerencsére nem így volt. Jól összedolgoztunk, és a harmadik nyomásra kirepült, mint egy pezsgős dugó ‒ ezt Gáborom fogalmazta így, mert ilyennek látta a vállam felett Bogi érkezését.

Aztán a hasamra tettétek azt a csöpp leányt, aki nagyon hangosan sírt! Mondtam is neki viccesen, hogy a Leboyer-könyvben nem ez van leírva, hogy egy háborítatlanul született baba így sír!!! Erre te azt mondtad, hogy most meséli el nekem, hogy bizony neki is fájt a megszületés, nem csak nekem.

Hálás voltam Istennek, hogy a „nehéz idők” ellenére a harmadik lányomat is sikerült Ágival és otthon a világra hozni!!!

Miután mindent elrendeztetek körülöttem és a baba körül, ugyanolyan csöndesen és észrevétlen, ahogyan jöttetek, el is mentetek.

Boldogan gondolok vissza erre a napra.

Az otthon született babák nemzedéke ‒ ezek a gyermekek olyan különleges lehetőséget kaptak az életben azzal, hogy háborítatlanul születhettek meg, amit semmi a világon nem pótolhat. Én boldog vagyok, hogy három lányom született, mert ők tovább adhatják ezt az élményt saját gyermekeiknek.

H. K.

Renáta > > >
Dorottya > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.