igaz történetek szülésről, születésről

879. nap: Még 21 nap – Királyfi

879. nap: Még 21 nap – Királyfi

Még 21 nap. Ilyenkorra már készen szoktam ám lenni. Mert mifelénk később jönnek a babák, de én így készülök lélekben: a készülődéssel.

Királyfi most 15. Épp olyan otthonosan mozog a világban, ahogyan születésétől kezdve.

Igen, megint megpróbálkozunk, otthonszülés lesz. Állítólag ijesztő, hogy nem tanulok a tévedéseimből.

Próbálom feldolgozni. Nagyon félek. Megkérem Katit, hogy segítsen. Néhány alkalom, sok megkönnyebbülés. Kati érti a dolgát, mázsás köveket teszek le. Csak épp azt nem hiszem, hogy képes lennék rá…

De Királyfi tudja a dolgát, mindig jobban, mint én, és ezt a kompetenciát azóta sem felejtette el. Épp kivárja, hogy leadjuk a hivatalos dolgainkat, és aznap este óramű pontossággal indulnak be a kontrakciók. Húú, tízpercenként, ja, nem, nyolc… Izgulok is. Ági jön, Katit kérem meg, hogy jöjjön vele.

„Nagyon jó, elindult, de kéne még egyet aludni.” „Aludni???” „Igen, van még rá időd.” „De hát fáj!” „Csak próbáld meg!” Lefekszünk, és hamarosan tényleg mély álomba zuhanok, amiből csak félálomig rángatnak ki a kontrakciók. Reggel a saját nyüszítésemre ébredek, „Nagyszerű hangok.” – mondja Ági, én meg ki vagyok akadva, hogy mi ebben a nagyszerű.

És aztán fáj és nehéz és tiltakozom és legyen már vége, de mégiscsak csinálja velem, és nem is nekem kell tudni, és egyre jobban hagyom magam, már minden lélegzetvétellel ismerősebb, minden olyan egyszerű, olyan hihetetlenül működik, forró zuhany a keresztcsontomra, aztán a földre kényszerít ez a folyton növő hurrikán, hallom a gyomromból kiszakadó hangokat: „Jaj, szétrepedek, vissza kell tartanom!” „Nem, engedd csak, a következőre szépen kicsúszik, nagy haja van!”

Aztán tényleg kicsúszik, nedves és szuszogó kis tömeg, máris kismalac hangokat hallat, a hasamra kerül, kúszni próbál rajtam, Ági nem ideges a lepény miatt, ami megvárja, hogy az első órát végtelen eufóriában töltsem, és ez a csöppség úgy kapja el a mellbimbómat, mint egy hetek óta szopó rutinos kicsi, nem is csoda, hogy 36 óra múlva már anyatejes a pelenkája…

Aztán zuhanyozok, addig Királyfi kézről kézre jár, nem térek magamhoz, odakint meleg májusi délután van, a következő napokban feleslegesen végigjárom a fél világot, hogy büszkén mutogathassam: „Látjátok? Képes vagyok rá, én szültem!”

…Még három hét, mire a boldog végtelenségből először ébredek a valóságban…

Még 21 nap, mikorra ezt a kicsit várjuk, aki most a testemben lakik.

És Királyfitól visszakaptam több mint fele királynőségemet.

Á. K.

Első szülésem > > >
Harmadik szülésem > > >
Negyedik szülésem > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.