igaz történetek szülésről, születésről

1123. nap: Ágival vagy Ági nélkül?

Megjelent: 2013. nov. 1.

Két évvel ezelőtt Mónika Ágival szült, otthon. Geréb Ági vele volt, mellette volt végig, nem ment ki dohányozni vagy kártyázni, nem aludt közben, nem tévézett. Jó volt mindezt elmesélni a barátnőjének, Ildikónak. Ő arról mesélt, hogy 1977. február 9-én a Bakáts téri koraszülött kórházban egyedül volt a szülőszobában, 2400 grammos kislánya a saját kezébe jött világra: még burokban volt a feje, se nővér, se orvos sehol a közelben. Ha elakadt volna a baba, senki se menthette volna meg. Ha esetleg ő maga nem lett volna képes végig tudatos maradni, a földre eshetett volna a gyerek (a köldökzsinór megtartotta volna egy ideig), hiszen már órákkal korábban előkészítették az ágyát szüléshez.

Most Mónika is megélte ezt az oda nem figyelést a kitűnően felszerelt kórház szülőszobájában, bár igaz, hogy nem az ő kezébe jött napvilágra a kislánya, hanem a férje fogta fel. Ez a harmadik gyerekük, Imre ott volt a másik kettő születésénél is, látta, mit csinál Ági, és nem felejtette el: „mi soha nem fogjuk Ágit elfelejteni.” Most is őt hívta volna, de a Tekintetes Bíróság elválasztotta őket egymástól. Azzal azonban senki se törődött, hogy mi lenne, ha komplikáció lépne fel szülés közben. „A gyerek úgyis kijön, ha ki akar jönni” – mondta 77-ben a nővér Ildikónak. „Nem kell ahhoz orvos” – akkor se, ha koraszülött.

Indulás a kórházba

Kora hajnalban otthon az ágyban Mónika érezte, hogy megrepedt a burok. Szivárgott a víz, tehát bepelenkázta magát. Két kislánya boldogan aludt, férje már az első mozdulatra felébredt. A gyerekeket el kellett látni gyorsan, az ötévest óvodába vinni, a kétévest a nagymamához, akit nem lehet elég korán riasztani, ő mindig készen áll öt unokája, illetve most már hat – három fiú és immár három kislány – fogadására.

Mire Mónika és Imre beért a kórházba, nyolc centiméteres volt a nyílás a méhszájon. Csilla nagyon ki akart jönni. Szép, elegáns volt a szülőszoba, mindennel ellátva, ami egy asszonynak szükséges, ámde a nővér csak a papírokat nézegette, nem a szükséges fizikai előkészítéssel foglalkozott. Igaz, nem volt fogadott orvosuk, az ügyeletes orvos segítségét akarták kérni.

Ágitól azt tanulták, hogy legjobb, ha hagyják működni a gravitációt. Tehát Mónika sétált, hajlongott, a könyökére támaszkodott, aszerint, amit a baba parancsolt. Ő okosabb volt, mint bármelyikük. Nyolckor érkeztek a kórházba, kilenckor már Mónika kezében volt Csilla. Orvos, bába nem volt a közelben, Imre kezébe született meg a kislány, erős, egészséges 3,8 kilogrammos baba,sötét hajjal.

Aztán mégis bejött az orvos, és siettetni kezdte a befejezést. Ezt nem értették. Ágival kivárták a placenta megszületését, közben közösen dédelgették a babát. Miért kell bármit is siettetni, amikor gyönyörűen megy minden a maga rendje szerint? Napsütéses délelőtt volt, s mire a lányok hazaérkeznek, már a szülők otthon akarták várni őket a kishúgukkal – így gondolta Mónika

Hazamenni? Miért?

Készültek is Imrével, és Csillát se akarták kiengedni a kezünkből. Ott van a legjobb helye, a szüleinél. Ez viszont felháborodást váltott ki. Most már százféle vizsgálat jutott eszükbe, amit a szülők feleslegesnek tartottak, hiszen minden adat a kezükben volt, a családban semmi se változott, Mónika jól érezte magát, úgy gondolta, egy órát pihen a szülőszobában, aztán majd otthon folytatja.

Szándéka ugyan némi akadályba ütközött, de többnyire mindig véghezviszi, amit szeretne elérni. Megszokta a konfliktushelyzeteket, nem hátrál meg tőlük. Nem merítette ki a szülés, csak fáradt volt, kicsit pihennie kellett, de két kislányával, Anikóval és Évával is néhány óra múlva újra tettre készen állt teendői előtt a lakásban. És Geréb Ágival. Mert ő végig mellette volt, tudta, mit kell tennie. Most gondolatban Mónika volt Ágival. Mindent megbeszéltek, azt is, hogy már otthon fognak ebédelni. Ági persze, sajnos, máshol ebédel. Ezt senki se érti. Vagy talán ebből kell megtanulnunk, hogy van a földön krisztusi lét? Aki mindenkinek adott, azt elítélik, elzárják. Hogyan állhatunk ki az igazság mellett?

Mónika most mégis Ágira hallgat, vele beszélget hazafelé. Ő is négy gyereket szült, ott volt unokái születésénél is. Megélte és megértette az asszonysorsot és az asszonyerőt. Mónika tudja, hogy ezt fogja tanítani lányainak. Ilyenek legyenek, mint Geréb Ági, s talán érettebb lesz a kor, amiben tevékenykedni fognak.

D. I.

Véletlenül kiválasztott mesék.