598. nap: A másodiknál már „főnök” (Liza)
A lányom, Liza születése egy órával gyorsabban zajlott, mint a fiamé. Hajnal négy körül indultak meg az első fájások, mindenki aludt még, én meg csodálkozva vettem észre, hogy ezek tényleg szinte percre pontosan tízpercenként érezhetők.
Hatkor ébresztettem fel a férjem, amikor már szükségem volt egy kis kézszorításra, és hívtuk a bábát és a doulát. Beültem a kádba, és ki sem mozdultam onnan, nagyon jólesett a meleg víz, bár idő közben kifogyott a bojler, és vízforralóval hozták nekem a forró vizet. Az intenzív szakasz, a kétpercesek csak az utolsó másfél órában jöttek, és tudtam lazítani két fájás között is, mélyen vettem a levegőket a hasamba, és koncentráltam, hogy lazuljak, nyíljak ki.
Sokkal tudatosabb voltam már ennél a szülésnél, tudtam, hogyan tudom egy kicsit enyhíteni a fájdalmakat. A férjem mondta, hogy az első szülésnél még „áldozat” voltam, a másodiknál már „főnök”.
Kilenckor elérkezett a tolási szakasz, pukkanva elfolyt a magzatvizem, és már az első tolásnál mandulányi nagyságban megjelent a feje, aztán azt hiszem kb. a negyedik nyomásra kint volt a síró fejecskéje, és aztán kicsusszant 9.50-kor (hat óra vajúdás után). Nem a vízbe pottyant, hanem felálltam, férjem tartott, és a bába kezébe csusszant a baba. A vállait egyébként nem fordította be, így az keresztben jött ki, akkor igencsak sikoltoztam. 
Utána bementünk a hálószobába, rám tették, és Lizi rögtön szopizni kezdett. Még néhány kontrakciót át kellett élnem, hogy megszülessen a méhlepény, amit fájdalmasabbnak éreztem, mint az első szülés után. (Egyébként Liza 3850 grammal és 49 centivel érkezett.)
Mindenkinek örökké hálás leszek, akik velem voltak mindkét szülésemnél.
Egyébként Lizinél sem indult a szopizás zökkenőmentesen, pedig az első pillanattokban tudta, mit kell csinálni, utána viszont csak nyammogott, nem kapta be rendesen. Ezért fejtem a tejet, és cumisüvegből adtam neki enni pár napig, de közben folyamatosan próbáltam ciciből etetni, és egy hét múlva már sikerült is, csak így evett. Érdemes próbálkozni!
S. N.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 654. nap: Mindenért mi, szülők is felelünk (Teodóra születése)
- 632. nap: Csirkét beleznek
- 1299. nap: Az Alpok tetején (Ábel születése)
- 19. mese: Bárcsak a férjemre hallgattam volna (Anita születése)
- 1804. nap: Tevőlegesebbnek éreztem magam (Flóra otthonszületése)
