igaz történetek szülésről, születésről

534. nap: Vulkánkitörés (Rolka)

534. nap: Vulkánkitörés (Rolka)

Nem hittem el, hogy ez már tényleg a szülés, annyi jósló keményedés volt már. Pedig István mondta, hogy ez most más. Berci este elalvásnál annyit forgolódott, ficergett, hogy egyre csak keményedett a hasam. Aztán elkezdett szivárogni a magzatvíz. Mondtad az infóhéten, hogy még napok lehetnek a szülésig, ezért elkezdtem hőmérőzni. Aztán elpukkant a burok, dőlt a víz, Pöttke megijedt, nagyot rúgott. Aztán még mindig azt hittem, sok van még hátra, pedig Istu egyre sűrűbben kérte, hogy telefonáljak már Nektek. De én azt gondoltam, több óra még, mire szükségem lesz a segítségetekre.

Végre felhívtalak. Aztán a húgomat, hogy jöjjön, de ne siessen. Utána két kontrakcióval már beszélni sem bírtam, és később azt kívántam, bárcsak előbb hívtalak volna. Megérkeztél, és Istu nem tudott lemenni eléd, hogy segítsen felcipelni a bábatáskád. Nagyon sajnálja ma is.

Megtisztelő volt, hogy köszöntél, amikor bejöttél, pedig Neked háttal, térdelve hangoskodtam. Az érkezésed után körülbelül tíz perccel megszületett Rolka. Berci felébredt a kis nyikorgó hangjára, és odajött. Elvágta a köldökzsinórt. Odabújt.

Megélhettem, hogy megszületett a lepény. Nem is kerültem a kivérzés határára, mint három évvel előtte a bababarát kórházban, miután kihúzták a méhlepényt. A szülés szép volt, fájdalmas, olyan volt, mint egy vulkánkitörés, és nagyon egyszerű.

Még egy dolog, amit aznap még meg kellett tenni. Bevásárlás a piacon („Mikor szül, aranyos?” „Mindjárt.” ‒ Pedig az eszemmel még nem hittem el.), mosogatás, fürdetés, altatás, szülés. Reggel, mintha mi sem történt volna, csak már nem odabenn volt, hanem idekinn. Nem mostuk meg, csak reggel, amikor összekakilta az ágyat, mert még pelenkát sem adtunk rá. A mellemen aludt. Aztán még hetekig, amíg túl nehéz nem lett. Most már „Elefánt” néven mutatkozik be.

B. B.

Véletlenül kiválasztott mesék.