igaz történetek szülésről, születésről

421. nap: Semmit a rend kedvéért (Janka születése)

421. nap: Semmit a rend kedvéért (Janka születése)

A fiúkat is kisebbnek mondták egy héttel, és épp tíz nappal született mind a kettő korábban a kiírt időpontnál. Itt a 37. hét, itt vannak a jósló fájások, kinyílt a méhszáj, puhul a minden, haladgatunk. Na ugye, mondtam én. Biztos, ami biztos: meg fog születni.

Minden előkészítve a szüléshez, szép kis csomagban a polc alatt. Letakarom, hogy ne szálljon rá a por. (Piri néni, 24-e.) Lehetséges, hogy a következő hónap 10-ig nem szül meg? Kizárt dolog. Gabi itt alszik most 28-án, a fiúk Zoliéknál, már napok óta folyik a nyák. Nem? Akkor már várja meg, amíg a srácok hazamennek. A mamák elviszik a fiúkat hétvégére, 4-én jönnek haza, addig tuti.

Harmincegyedikén éjjel ötperces fájásokra ébredek. Eltelik másfél óra, szépek, egyenletesek, szülünk? Na, még várok tíz percet…

Hogy a francba aludhattam el?? Fiúk itthon. Eltelt a hétvége. Harmadika van, rontjuk Krstan statisztikáját. Legalább kipihentük magunkat, ketten voltunk.

Akkor már várja meg az apja születésnapját, az kilencedike. Milyen szép is lenne, 33. születésnapjára a harmadik gyerek, egy kislány.

Fájások. Folyik a nyák. Odaég a torta, a gyerekek kibírhatatlanok. Bőgök. Szuper szülinapi ajándék. Csütörtökön Márton napi móka az oviban, az még járna Marcinak. Akkor majd biztos az a nap lesz, amikor azt olvasom, hogy sokan megindíttatják a szülésüket. Barmok. Szegény gyerekek. Már csak azért sem, ezt már én sem akarom. Fájások, folyik a nyák. A gyomrom sem jó, aludni napok óta nem tudok. Megint bőgök, most már éjjel. Meg fog születni.

Szombat van, menjünk piacra, vegyünk zabtejet, itt a hétvége, nincs kajánk, vegyünk Sárinak ajándékot. A fiúk egy sarokkal előttem járnak. Érzem az egész gyereket, ahogy belenehezedik a medencémbe. Misoleves, imádom! B*szd meg most már, hogy ezt sem tudom jóízűen megenni! Fáj a gyomrom, megy a hasam. „Anya, gyere, olvassunk!”

Ez a hang ismerős, igen, folyik a magzatvíz. Na végre! 17.02. Telefon a bábának, elfolyt a víz, majd szólok, ha jönni kell. Peti összeszedi a gyerekeket, mennek Lacihoz. Legalább a napszak tökéletes, még emberi időben végezhetünk is, hazajöhetnek aludni. Azért tegyünk pizsamát, meg…, basszus, siessünk! 17.10. Telefon a bábának, Petiék most indulnak, te is gyere, siess. Igen, jobbnak láttam elindulni.

Peti, várd meg a bábát lenn a ház előtt. Puszi anyának, csók, bár itt maradnál velem! Ajtó bezár… Ááááá, ez iszonyúan fáj.

Jobb, hogy elment. Kerengek a lakásban, keresem a helyem, az olajokat, a fényeket. Semmire sem jutok. Elfelejtettem volna, hogy ez ennyire fáj?! Nem találom a ritmust. Hol a ritmus, amibe kapaszkodhatok? Fájás, szünet, fájás, szünet, hullámok, hol vagytok? Itt nincs semmi, csak a párna, amibe ordítok, és már csak azt figyelem, hogy hogyan ordítsak, hogy kibírjam a végéig.

Nem jó egyedül, jár az agyam, nem tudok elindulni befelé. Nagyon fáj, nem tudok vele kezdeni semmit, elsöpör a fájdalom. Mi van most?! Víz kellene. De akkor nem tudom beengedni a bábát. Érj már ide! Muszáj a víz, bugyi le, be a kádba, legalább zuhany, forró, engedem a hasamra, ez sem jó, eldobom a zuhanyt, na, most meg tiszta víz minden. Ki a kádból. Állok a mosógépre támaszkodva. Most már folyamatosan fáj, nincs szünet. Na, ez most más fájdalom, benyúlok kicsit (istenem, de jó, ez ismerős, a meleg, nyálkás váladék a kezemen), kevés piros vér, a feje feszül a méhszájnak, ilyen hamar?!, keresem a megfelelő testhelyzetet, állok, na, most jó, most megszűnt az a fájdalom, most jól van, megtalálta a babám is a helyét…

És akkor meghallom a saját hangom… ÚRISTEN, ez a kitolás hangja… Ezt nem lehet semmivel összetéveszteni… Minden anya lelkének közös ősi éneke… A bába nem fog ideérni, szólni kell Vandának, de ott családi szülinap van, áhhh, bocs Sári, nem lehetek egyedül… 17.25. Telefon Vandának, gyere át MOST, hozd a kulcsot, nem tudok ajtót nyitni…

Már itt guggol előttem, na, akkor jó… Most már minden ismerős, barátságos… Pár tolófájás, és a kezében Janka.

Nézzük, néznénk, sötét van, menjünk át a szobába. Nem sír, csak nyüszög, csupa máz. Basszus, takarjuk már be, hol a hősugárzó? Szegényke fázik, dörzsölgetjük, felsírogat. Úristen, de gyönyörű! De tökéletes!

18.00. Befut a bába meg Peti a gyerekekkel. Minden a legnagyobb rendben. Megszületik a méhlepény is. Egészséges, semmi meszesedés, hiába károgtak, hogy „nem szültem meg időre”.

Marci apával elvágja a köldökzsinórt, hát teljesült a vágya. Vince nézi: „Baba, puszilom.” Nézem őket, a családom.

Vandát nézem, hát ilyen, amikor asszonyok egymásnak társai. A bába mosolyog, nagyon ügyes voltál. Issza a lelkem az anyai szót. Eltölt a hála.

Visszanézzük a telefonokat: 17.50 Janka születése.

S. E.

Véletlenül kiválasztott mesék.