892. nap: Beavatás a szülői létbe (Ezra születése apaszemmel)
Bár mindenkinek más ad biztonságot, és más lehet fontos a szülésben, nekünk nagyon sokat jelentett, és jó tapasztalat volt. Életre szóló élmény... És életünk eddigi legnagyobb kalandjának kezdete...
Tovább
891. nap: Az erő átsüvített rajtam (Ezra születése)
Horror ez a csontos fájdalom. Vajon még egy óra? Folyamatos gátvédelem, partraszállás a célegyenesben, guggolva nem jó, négykézláb az igazi... Nem is én nyomok, a testem életre kelt és teljesen átvette az irányítást, én csak nyögök-ordítok hozzá, pár perc és 9.55 ooopsz már kint is van, hallom a hangjait, végtelen boldogság, gurgulázó öröm, nem is fáj már egyáltalán...
Tovább
890. nap: Az élet nagy rendező (Krisz)
És folyamatosan a kicsi Kriszre gondoltam, vagyis arra a lényre, aki gőzöm sem volt, hogy ki is valójában. És arra koncentráltam, hogy ő egyedül van, jön az ismeretlenbe, segítenem kell. Nekem itt van az energiám, a (nem)tudásom, a testem, valamint még két ember, aki támogat, úgyhogy adjuk neki azt az erőt, de most azonnal. Biztattam magamban, erősítettem, hogy gyere, gyere. Sikerülni fog.
Tovább
889. nap: Harmadszorra, mégis először (Fanni)
A tolófájásoknál úgy éreztem, ki kell jönnöm a kádból. Kerestem a helyemet. Megijedtem. Ez most komoly: szülni fogok harmadszorra, mégis először. És tényleg nagyon fáj! Rájöttem, mennyire féltem attól, hogy szétrepedek, és össze kell varrni.(A sok rémtörténet!) Fel-alá járkáltam. Ági megnyugtatott.
Tovább
888. nap: Trónon a harmadik… (Fanni érkezése)
Az igazi nehézséget azonban a Timiért aggódók tábora jelentette, akik vérmérsékletüktől függően különböző módon hozták tudtunkra, hogy két császár után otthonszülési kísérletet tenni a mama és baba elleni bűnténnyel ér fel. Amit Timinek és a pocakjában Fanninak ki kellett állnia ez alatt a kilenc hónap alatt, azt nem kívánom senkinek.
Tovább
887. nap: Mennyei érzések – muskotályzsályás borogatás (Dorka)
Fájások, fájások, fájások… Végül begyorsultak az események. Jöttek a tolófájások. Dorka azonban nem tudott kijönni. Majd egy kis vérzést követően Ági nagyon komolyan bejelentette: „Most kórházba kell menni!”
Tovább
886. nap: Ahogy folytatódott… (Dorka)
Nem sokat aludtunk, Timi történetesen semmit, így indultunk neki hajnalban ismét az útnak. Amit aznap közösen átéltünk, azt soha nem fogom elfelejteni. Eltökéltségből, kitartásból örökké tartó leckét kaptam. Egy picit megéreztem, mire képes egy anya a gyermekéért, mire képes egy nő a szülés szabadságáért.
Tovább
885. nap: „Maga úgysem egy szülőnő típus!” (Dani születése)
Sajnos, nem tudtam már magamra koncentrálni, zavart, hogy nem vagyunk magunkban… Anyut megkértem, ne jöjjön be. Persze, bejött… Az egyik szülésznő pedig beszólt: „Maga úgysem egy szülőnő típus!”...Teljesen leállt a tágulás. Kaptam szurit, de az sem hatott.
Tovább