1869. nap: „Aztán nem adják azt ingyen!” (Apukám születése)
A nagymamám egyedüli gyerek. Úgy mesélte, hogy azért, mert az ő születésével nagyon megszenvedett az anyukája, és mivel az apukája nagyon szerette az anyukáját, többet nem akart ilyet. Ez a történet nekem mindig nagy kontraszt volt a nagypapáméval, azzal, hogy neki tíz testvére volt, azzal, hogy ebből a sok gyerekből úgy három érte meg a felnőttkort, és hogy mennyit verte a nagypapámat és a többi családtagot az ő apukája.
A nagymamámnak két fia született: Apu és az ő öccse. Apu otthon, az öccse szülőotthonban született, ahol a nagymamám „szorította a vaságy végét”, aztán megszületett a nagybátyám.
Az első szülésem előtt annyit mondott a nagymamám eligazításképpen, hogy „aztán nem adják azt ingyen!”. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen direkt családi eligazítás nekem a szüléshez.
Ó. Á.
Anyukám születése > > >
Bátyám születése > > >
Saját születésem > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1818. nap: „Legalább az arcát szeretném látni!”
- 1523. nap: Bori (egy csoda) születése
- Day 379. Körtéfa, körtéfa (my son, Lackó’s birth)
- 1392. nap: Szembenéztem a félelmeimmel (Lili születése)
- 1782. nap: Eljött az idő…
