igaz történetek szülésről, születésről

1803. nap: Végre a helyükre kerültek bennem a dolgok (Flóra, aki itthon született)

1803. nap: Végre a helyükre kerültek bennem a dolgok (Flóra, aki itthon született)

Flóra, aki itthon született, a harmadik babánk. Az első két gyerekünk kórházban született: azt gondolom, hogy a hazai kórházi gyakorlat nagy átlaga olyan lehet, mint az ő születésük. Bármennyire igyekeztem, nem éreztem sem felemelőnek, sem különösebben szépnek a születésüket. Volt minden, ami általában egy kórházban előfordul: oxitocin, burokrepesztés, beöntés, borotválás, hasba könyökölés, gátmetszés.

Végül is ők „komplikációmentesen” születtek meg, épp csak a szépsége tűnt el az egésznek, maradt viszont a döbbenet, hogy ezt valóban csak így lehet? Nem lehet valahogy emberségesebben? Így jutottunk el az Alternatal Alapítványhoz, Geréb Ágihoz és végre egy boldog, jó érzést maga után hagyó szüléshez.

Hajnal három felé elkezdett folyni a magzatvíz, egyszerre sosem folyt sok, de innentől kezdve egész nap szivárgott. Szerencsére már tudtuk, hogy ez még semmi extrát nem jelent, nem kell rögtön Ágiékat riasztani, igazán semmi más dolgunk nincs, mint várni, hogy hogyan lesz tovább. (Az első gyermekünknél ilyenkor már – sajnos – rohantunk is a kórházba.)

A magzatburok megrepedésével egy időben elkezdődtek a „fájások” is, bár ekkor még inkább csak keményedések jöttek, hisz valójában nem fájt egyáltalán. Éreztem, hogy aznap szülni fogok, és a gondolat teljesen feldobottá, izgatottá tett, ezért nehezünkre esett újra elaludni, hiába tudtuk, hogy szükség lesz még az erőnkre.

Hajnal öt felé sikerült végre elbóbiskolnunk, reggel azonban kelnünk kellett a két nagyobbik gyerekünkhöz. Telefonáltunk a nagyszülőknek, hogy vigyék el őket magukhoz, szerettünk volna inkább csak kettesben lenni Gáborral.

A kontrakciók között Gábor folyamatosan masszírozta a derekam, ami nagyon jólesett, számomra meglepő módon a kontrakciók alatt viszont nem viseltem el, hogy hozzámérjen. A nap nagy részét így töltöttük: kisebb-nagyobb kihagyásokkal tízpercenként megkeményedett a hasam, egy kicsit fájt, de teljesen viselhető volt. Többször lezuhanyoztam, a forró víz nagyon jól ellazított.

Ágival beszéltünk telefonon (egész nap, egy-két óránként kérte, hogy hívjuk, ha semmi nem történik, akkor is, illetve ha bármi változik, akkor azonnal), egy másik szülésnél volt, úgy nézett ki, hogy ott előbb meglesz a baba, így ott is maradt.

Jó volt nyugodtan, kettesben tölteni a napot. Zenét hallgattunk, illóolajat párologtattunk, olvasgattunk, jóízűen megebédeltünk, pihentünk.

Délután négy-öt óra körül megszületett a másik baba, Ági hat órakor telefonált, hogy onnan most indul, mit gondolunk, jöjjön-e most rögtön hozzánk, vagy még haza tud menni a saját gyerekeihez. Akkor még nyugodtan mondtuk neki, hogy menjen csak haza, nálunk még nem történt semmi különös.

Talán mert megnyugodtam, hogy most már hozzánk is bármikor tud jönni Ági, innentől kezdve felgyorsultak az események. Hat-hét perces fájások követték egymást, és ekkor már valóban fájdalmasak voltak, igaz, hogy még mindig viselhetőnek éreztem, mindig találtam valamilyen pózt, ahogy nem fájt annyira. Hét óra után hívtuk a doulánkat, hogy jó lenne, ha jönne, jólesne most már talán mindenféle borogatás meg masszírozás – bár Gábor még mindig kitartóan masszírozott.

Gyors körtelefont rendeztünk, hisz a két Ági (a doulánkat is Áginak hívják) már megbeszélte, hogy együtt jönnek hozzánk. Ők induláshoz készülődtek, nekem pedig egyre erősebb és sűrűbb fájásaim voltak. Egy ideig köröztem a lakásban, a kontrakcióknál mindenféle pózt kipróbáltam, hogy könnyebben viseljem, végül az ágyunk szélére ültem, és már csak arra tudtam gondolni, hogy Ágiék megérkezzenek.

Sajnos nem messze tőlünk eltévedtek – igaz, ezt akkor Gábor nem merte nekem megmondani, látta, hogy mennyire várom már őket. Végül pont akkor érkeztek meg, amikor kezdtem érezni, hogy már nagyon lenn van a baba feje, és nemsokára már a tolófájások következnek. Pillanatok alatt előkészítettek mindent, ami szükséges volt, én pedig közben egy, a földre lerakott szivacsra kucorodtam.

Ági megvizsgált (annyira finoman nyúlt hozzám, hogy jóformán nem is éreztem): ekkor már 7 cm-re volt nyitva a méhszájam. Még pár kontrakció következett, amit négykézláb, Gáborra támaszkodva töltöttem, és azt gondoltam, hogy ennél jobban már semmi sem fájhat, és lehet, hogy mégsem fogom kibírni, végre megéreztem a tolófájásnak azt a jellegzetes, semmivel össze nem keverhető érzését. Feltérdeltem és elkezdtem nyomni.

Jó volt érezni, hogy egyre lejjebb és lejjebb csúszik a baba feje, hogy mennyire hatékonyan is tud működni a testem (ez a kórházi szüléseimnél igencsak kimaradt).

Végül 21.18-kor megszületett Flóra. Gyönyörű volt. Ági bebugyolálta gyorsan – én meg csak nézni tudtam. Egyszerűen nem tudtam hozzáérni, csak gyönyörködni benne. Nézni, ahogy a szürkés kis békából pár másodperc alatt békés kis vörös bőrű csoda lesz.

Gábor áttelefonált az anyukámnak, aki pár perc múlva már ott is volt, és még úgy látta az unokáját, hogy a köldökzsinórral össze voltunk kötve. Mindannyian nagyon boldogok voltunk.

Egy idő elteltével Ági elvágta a köldökzsinórt, majd nem sokra rá a lepényt is megszültem.

Gyorsan elmentem lezuhanyozni, tiszta pólóba bújtam, és életében először megszoptattam Flórát. Ügyesen szopott rögtön és csodaszép volt. Látszott rajta, hogy mennyire békés körülmények között érkezett ebbe a világba. Halkan szuszogott, az arca kisimult.

Életemben ennyire boldognak még nem éreztem magam, mint akkor. Flóra nem lett lesikálva, csak letörölve, nem kellett leszívni az orrát, nem tettünk vele semmit, amit annyira feleslegesen megtesznek a kórházban született babákkal.

Nagyjából egyórásan már a nagypapája is látta, másnap reggel pedig a testvérei jöttek érdeklődve, hogy hol van és milyen a kistesó.

Az első éjszakáját békésen átszunyókálta az apukájával együtt, én pedig feküdtem mellettük és gyönyörködtem bennük.

Nehezen fogtam fel, hogy ez a csoda megtörtént velem, velünk. Végre a helyükre kerültek bennem a dolgok, és örülök, hogy így tudom majd a lányaimnak nagykorukban továbbadni: a szülés egy normális, örömteli dolog, családi esemény.

Flóra azóta is nagyon békés, nyugodt baba, sokat eszik, jókat alszik, szemlátomást gömbölyödik, fejlődik. Figyelmesen megnéz mindent, és álmában édesen mosolyog. Maga a boldogság.

B. M.

(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.