1895. nap: A születésem – azaz MI
A családi legendárium története.
A két nővérem már nagyobbacska volt, amikor a szüleink arra gondoltak: de jó lenne a két lány után egy fiú.
A várandósság alatt anyukánknak feltűnt, hogy túl sok helyen mozog a baba, de nem gyanakodtak ikerterhességre, mert csak egy szívhangot találtak. Ő mindenesetre nagyon izgult, nehogy valami torzszülött legyen a hasában.
Időközben Anyut befektették a kórházba, veszélyeztetettként. Még volt hátra két hónap a szülésig, de egyik éjjel megrepedt a burok.
A szülőszobán az aprócska, másfél kilós kislány megszületése után megszólalt az orvos: „Hoppá! Anyuka, ne dőljön még hátra, van itt még egy gyerek.” És fenékkel előre kitolattam én is erre a világra, én voltam a nagyobb, 1600 g-os.
A házban akkor még csak az egyik szomszéd néninek volt telefonja, ő szaladt át az örömhírrel Apuhoz. „Megszületett! Két kislány.”
Apukám teljesen megrökönyödött. A szomszéd néni vigasztalta, hogy hát nem baj, hogy megint lány, mire Apukám azt mondta: „Nem az, hogy lány, hanem, hogy kettő!”
A nővéreim nagyon örültek, így jutott mindkettejüknek egy-egy saját kistesó, a lakást pedig nagyobbra kellett cserélni, mert ennyi gyerekkel már tényleg nem lehetett benne elférni.
Cs. E.
Dávid > > >
Orsi > > >
Csabi > > >
Kadosa > > >
Hajnácska > > >
Buda Zalán > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1864. nap: Ahogy a szüléstörténetekben olvastam (Kenese születése)
- 1175. nap: Amikor a főorvos úr nem hagy szülni (Samu)
- 366. nap: Gömbölyű fején tág pupillájú sötét szemmel (Gáspi)
- 1604. nap: Az otthonszüléshívő (Hannah és Jodie apukája)
- 1026. nap: Magzatmázas, nedves és meleg (Benkő-ékkő, a második)
