igaz történetek szülésről, születésről

1711. nap: Alternatív szülészeti konferencia, 1992

Nem akartam otthon szülni, őszintén szólva sehol sem akartam… Rettegtem tőle…, de gyereket akartam… egy kis ellentmondás.

Kislányként a felnőttek szülésről elejtett szavaiból összeraktam egy képet, amely szerint a szülés vágásból, szétrepedésből, varrásból, újravarrásból, fájdalomból áll. Azt gondoltam, a szülés velejárója, hogy utána az ember mindenféle – általam ismeretlen okból – nőgyógyászati műtétre jár, ahogy a környezetemben több nő tette.

De még ennél is borzasztóbbnak tűnt, hogy az ember a szülés alatt ott fekszik kiterítve, és bárki belenyúlkálhat, ha úgy gondolja. Elviselhetetlen volt még a gondolata is. A gimnázium egyik terméből épp a szülészetre lehetett látni, ahányszor odanéztem, összeszorult a gyomrom, hogy egyszer nekem is be kell oda mennem. Még az iskolaorvost is felkerestem a problémámmal, de csak nevetett rajtam, hogy az orvosoknak olyan, mintha a tenyeremet néznék. És senki se értette, hogy NEKEM nem olyan…

Rettegtem, féltem… nem tudtam a megoldást, de valaki tudta… Egy vékony, kedves, barna hajú nő, karján párhetes babájával, aki megszervezett egy konferenciát. 1992-ben már férjnél voltam, a rettegésem nem változott, de a barátnőm felfedezte, hogy alternatív szülészeti konferencia zajlik, ahová ugyan regisztrálva nem voltunk, de nagyon sok előadásra bementünk, és ott megváltozott minden.

konferenciaEgy csodát láttam a holland, angol stb. szülésznők, bábák, orvosok bemutatásában. Két előadás még mindig előttem van. Az egyikben egy tanárnő sírva mesélte el, hogy szülés közben úgy megsérült, hogy a város főterén bekakilt, mert nem tudta visszatartani a székletét, pedig a kislánya ekkor már egyéves volt. Minden tiszteletem ennek a hölgynek, hogy ezt el tudta mondani és felhívta a figyelmet, hogy ilyen is van! Többen adtak annak hangot, hogy ez nem a szülés miatt volt, laikusként nem tudta megvédeni magát, de volt egy férfi orvos, aki kiállt mellette és pontosan megnevezte, hogy milyen izmoknak kell sérülni, hogy ez bekövetkezzen.

A másik emlékezetes előadást dr. B. S. tartotta, egy osztrák születésházról hozott képeket, amelyen az anyuka a férjével – mindenféle beavatkozás nélkül – szült, állva, guggolva egy hálószoba jellegű szobában. Ma is előttem van annak a nőnek az önfeledt arca a szülés közben. Dr. B. S. elmondta, hogy ide bejönnek a párok, megszülik a gyermeküket általában minden beavatkozás nélkül, majd a szülés után két órával hazamennek. Ekkor 1992-et írtunk!!!

Életemben először éreztem én is és a barátnőm is, hogy de jó annak az anyukának, aki MOST OTT ÉPP SZÜL! És a szülés egy csodálatos élmény lehet! Ez volt az a pont, ami megváltoztatta a szülésről alkotott képzeletemet. A barátnőmmel elhatároztuk, hogy mi így fogunk szülni.

Azután nem sokára kiderült, hogy babát várok, a rettegésem ugyan még megvolt, de úgy gondoltam, majd keresek egy orvost, akivel mindent megbeszélek, és épp úgy fogok szülni, mint a konferencián látott nők (1992-ben járunk!).

Hamar kiderült, hogy ez nem fog menni, íme röviden az elvárásaim és a válaszok:
Férjemmel? – Mit keres ott egy idegen(?!), úgyis elájulna.
Gátmetszés nélkül? – Szanaszét repednék.
Oxitocin stb. nélkül? – Az orvosok már több szülést láttak, tudják, mit kell tenni.
Olyan pózban szülni, ami nekem ott jó lesz? – Csak háton fekve fér jól a gáthoz az egészségügyi személyzet.
Ne vizsgáljon meg, és ne jöjjön be, csak a választott orvosom és egy szülésznő! – Kórházi protokollról még nem hallottam akkor.
Ne vigyék el a babát szülés után. – Elfáradt a baba, pihennie kell (nem vicc!).

Így jutottam el ahhoz a kedves nőhöz, aki a konferenciát szervezte, dr. Geréb Ágneshez, akinek elmondtam, hogy a férjemmel szeretnék szülni, ha minden rendben halad, akkor nem akarok gyorsító beavatkozásokat, nem akarok gyógyszeres fájdalomcsillapítót, nem akarok gátmetszést, ha nem kell. Olyan pózban szeretnék szülni, ahogy akkor majd nekem jó lesz, ne vegyék el a babámat szülés után.

Ági csak annyit mondott, lehet így, otthon! Gondoljam végig.

Akkor még nem volt internet-hozzáférésünk, de szerencsére az orvosi könyvtárba be tudtam járni, és Ági is ajánlott szakirodalmat. Amit találtam, mindent elolvastam. Kb. három hónapos várandós voltam, amikor megszületett a döntés bennem, hogy igen, én otthon fogok szülni, és számomra ez lesz a legbiztonságosabb és a legjobb. Érdekes, hogy a férjem milyen jól ismert, mert az első perctől elfogadta az otthonszülést, és tudta, hogy nekünk így lesz a legjobb, és végig támogatott benne. Nagyon hálás vagyok neki érte!

örvényHárom gyermekünk született otthon, életem legszebb és legmeghatározóbb élményei ezek a szülések. Így változott kislánykorom legrettegettebb eseményei életem legszebb élményeivé! Kár, hogy gyerekként, kamaszként nem így várhattam majdani szüléseimet.

Kedves Ági! Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megszervezted azt a konferenciát, hogy velem voltál a várandósság alatt, vigyáztál a babáinkra és rám a szülések alatt, hogy egy új szemléletet tanulhattam Tőled a várandósságról, a szülésről és a szoptatásról!

S. G.

Tomi születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.