igaz történetek szülésről, születésről

1682. nap: „Egy boszorka van…” (Matyi születésének története)

1682. nap: „Egy boszorka van…” (Matyi születésének története)

Huszonötödikén 10.40-kor megszületett Matyi, itthon, mint a testvérei, háborítatlanul. Előtte este már meglátogattak a fájások, teljesen rendszertelenül. Az este nyugodtan telt, bennem várakozással, Gábort, a férjemet óvni szerettem volna, ezért a gondolatot, hogy lassan szülünk, nem osztottam meg vele, ez félelmet keltett benne, ezt látva elmondtam neki, ezzel eloszlott a félelme is.

Éjjel hol előjöttek, hol teljesen eltűntek a fájások, olyankor aludtunk. Hosszabb-rövidebb szünetekkel telt az éjszaka, de nem volt benne ritmus. Közben a bába, Móni is megjött, Gábor megágyazott neki. Ő is lefeküdt aludni. Néha megnézett, aztán visszafeküdt aludni, azt mondta, ha nincs velem, akkor jobban haladok. Igaza volt, le kellett tennem az elvárásaimat, azzal kapcsolatban, hogy kívülről kapok segítséget.

Aztán reggel, amikor a nap első sugarai már egy félkört tettek a szobában, akkor ketten, Gáborral nekiláttunk, és nem sokra rá beletaláltunk a ritmusba, ő borogatott, forró muskotályzsályás borogatást tett a hasamra, én figyeltem, nyugodtan, odaadással és elengedéssel.

Aztán Móni is jött, a fájások alatt lefelé masszírozta a keresztcsontomat, mintha mutatná, errefelé kell kimennie, és én engedtem, jólesett engedni. Egy idő múlva Móni megkérdezte: „Nem akarsz helyzetet változtatni?” Mindaddig terpeszben ültem a matracon, de akkor már egy ideje minden fájásnál fölemeltem a fél fenekem. Mondtam neki, de hát már nem is ülök…

Akkor nem sokra rá megrepedt a burok, jóleső megkönnyebbüléssel járt együtt, pár fájással később térdre emelkedtem, és Gáborra támaszkodtam, és jött a tolás, az addigi aggodalmam, hogy mi lesz az aranyeremmel, hogy vigyáznom kell rá, szertefoszlott. Egészen máshol éreztem a nyomást, kifejezetten ott, ahol Matyi jött át a szülőcsatornán. Két-három vagy három-négy, végtelenre nyúlt kilégzéssel toltam ki Matyit, akinek a zsinór többször rátekeredett a testére, ezért nem tudott egyszerre kijönni.

Amikor megszületett, a hátamra feküdtem, és Móni a kezembe adta a kicsi csúszós testet, egy csoda volt magamhoz ölelni.

Egy kis idő múlva jutott eszembe, hogy megkérdezzem, fiú vagy lány? Fiú, a harmadik fiam… A barátnőm a hírre, hogy megszületett Matyi, csak ennyit írt: „Egy boszorka van…”

Hálás vagyok azoknak, akik az életüket tették fel arra, hogy ezt így megélhessem újra, otthon, háborítatlanul. És mélységesen felháborít, hogy nem lehetett itt az az ember, aki a többi gyerekem szülését is kísérte, mert még mindig korlátozzák a szabadságát.

G. É.

Lukács > > >
Pali > > >
Mátyás születése apaszemmel > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.