igaz történetek szülésről, születésről

1606. nap: „Zárókör” gyanánt (első doulaságom)

1606. nap: „Zárókör” gyanánt (első doulaságom)

Csoportfoglalkozásokon gyakran történik, hogy a végén mindenki szót kap. Ilyenkor elmondhatja például azt, mit hozott számára a csoport. Ezt a kört zárókörnek hívjuk.

Néhány hónappal ezelőtt még úgy gondoltam, hogy csak annál a szülésnél szeretnék jelen lenni, akit jól ismerek. Most már tudom, hogy akkor, amikor az „én és a másik” határa átjárhatóvá válik, nincs jelentősége, hogy volt-e vagy lesz-e közös történetünk.

Újraélhettem a saját szülésemet, a saját testi tapasztalatom emlékei alapján tudtam, hogy hol jár a másik. Ott tudtunk találkozni. Láttam, ahogy a fájdalom lecsontoz minden fölösleges réteget, ahogy asszonnyá érlel. Előbb újra kisgyerekké, aki az anyját hívja, aztán asszonnyá, aki a sajátját szólongatja.

Azt is pontosan megértettem, hogy a gyerekek nem jelentenek akadályt. Pontosan érzik és értik, ami köröttük történik, és képesek nagyon tapintatosan viselkedni. Csak attól, mert kicsi testük van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy akadályoznak bennünket abban, hogy bizonyos – leginkább a számunkra akadályt jelentő dolgokat – megtegyünk. Ábel fiam sokkal rugalmasabban tért napirendre az élmény fölött.

Amikor visszatértem a páromhoz, olyan sírós-érzékennyé váltam. És ő értette…

N. J.

(Részlet az Inda című könyvből. A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

 

Véletlenül kiválasztott mesék.