igaz történetek szülésről, születésről

1486. nap: Ha kórház, nagyon tudatosnak kell lennem (Panna születés)

1486. nap: Ha kórház, nagyon tudatosnak kell lennem (Panna születés)

Egy nappal a kiírt időpont előtti reggelen már sehogy sem volt kényelmes. Járkáltam, nem találtam a helyem, sűrűn mentem vécére. Meg voltam győződve arról, hogy éjszaka szülök (és hétvégén), ahogy a másik kettővel. Ezért nem is vettem komolyan azt, hogy elég gyorsan egyre sűrűbbek és kellemetlenebbek lettek a fájások.

Csabi, a férjem szólt, hogy már szedelődzködni kellene, így délelőtt tízkor elindultunk itthonról. Lizát még elvittük nagyiékhoz (Bazsi táborban volt), és 11-re értünk az I. Kórházba. Mivel otthon születtek a nagyok, csak most, az odavezető út alatt döbbentem rá, mennyire ellentmondásos, hogy a vajúdó nőnek kell az orvoshoz mennie a rossz utakon, dugókon keresztül, és milyen áldásos, ha otthon, nyugalomban várjuk meg a segítőket, de így alakult, menni kellett.

A kórházban a vizsgálat közben valahogy elfolyt a magzatvíz, bár állítólag semmi beavatkozás nem történt. (A nővérke feltette a kezét.) Nem baj, csak menjünk a szülőszobába, már két-három percesek voltak a fájások. (Fél óra múlva már kezemben volt a lányunk.) Igen ám, csak még volt hat oldal, amit alá kellett írnom – beleegyeztem mindenbe, akármi is volt az (gátmetszés, császár, oxitocin stb. engedélyezése). Bent a szülőszobában a szülésznő (nem volt választott szülésznőm) először le akart ültetni a CTG-hez, de én nem voltam szófogadó, és Csabi nyakába kapaszkodva állva maradtam, de végül sikerült hozzám alkalmazkodva felcsatolnia a gépet. Többször elmondta, hogy káosz van, ki-be rohangált a szobából.

Bennem viszont nem volt káosz. Sokat készültem erre a szülésre, mert tudtam, hogy ha kórházba megyek, nagyon tudatosnak kell lennem, hogy ne zavarjon meg az idegen környezet. A Szülés, ahol én irányítok! (Marie F. Mongan) című könyvből tanultam meg és gyakoroltam a hipnoszülés módszerét, amit tényleg tudtam használni. Megértettem belőle a fájás értelmét, a számolásos, lazító technikák elterelték a figyelmemet a fájdalomról, tudatosan éltem át minden percet. Csabi azt érzékelte belőle, hogy nagyon csöndes voltam. (Az előző két szülést végigordítottam és hosszabbak is voltak, hat-hét óra).

A tolófájások gyorsan jöttek, az ágyon térdelve, férjembe kapaszkodva volt kényelmes. Bár a segítő megkísérelt hátamra fektetni, nem voltam partner benne, és 11.29-kor az orvos érkezése után hét perccel már kibújt Panna, két és fél óra vajúdás után. A doktornő nyugalma, kellemes határozottsága megerősített, neki is köszönhetem, hogy a vége gyors és elengedett volt.

minden napraUtána kaptunk időt, hogy összebújjunk másfél órára. Panna a cici megtalálása után azonnal szopizni kezdett. Amikor jöttünk ki a szobából, Csabi kezéből a szülésznő szó nélkül kivette a babát, elsietett vele a vizsgálóba, ahol Panna három síró babával együtt figyelte, hogyan szerelik a villanyt a bácsik létrán állva, eltorlaszolva az ajtót, nővér sehol. Csaba, miután talált egy nővérkét, együtt hozták vissza hozzám a babát a kórterembe. Utána már minden vizsgálatra együtt mehettünk, ami egyébként ott természetes, csak az első vizsgálat lett volna ilyen „anyátlan”.

Nagyon sokat foglalkoznak egyébként az anyukákkal és a babákkal, a szoptatás fontossága kiemelt helyen szerepel, egy nap többször ellenőrzik, hogy mindenkinek megy-e az etetés, és nem viszik el automatikusan a piciket – bár nálunk senkinek nem volt igénye erre. Két éjszaka után felajánlották, hogy saját felelősségre távozhatunk. Azóta sokat gyarapodott Panna, jól eszik, nyugodt baba, testvérei szeretettel veszik körül, igazi áldás.

S. N.

Bazsi > > >
Liza > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.