igaz történetek szülésről, születésről

1418. nap: Már maga a megfoganás…

1418. nap: Már maga a megfoganás…

A mi mesénk nem a születéssel kezdődik, hanem a második és a harmadik gyermekünk megfoganásával.

Az első ugyanis (lassan 26 éve) egy (akkor is!) szokványosnak mondható kórházi szülés volt. Noha az első apás szülés voltunk a kórházban, valahogy mégsem volt az igazi. Hogy mennyire nem, azt csak évekkel később Ági és az otthonszülés megismerése leplezte le. Az általa bemutatott fotók, filmek, arcok, érintések, gondolatok, és az egész filozófiája tette nyilvánvalóvá számomra, hogy az a bizonyos kórházi szülés nem volt jó minőségű, és hogy lehet másképp („rendesen”) is szülni/születni.

Azon ritka pillanatok egyike, amikor valamivel kapcsolatban gyökeresen változik meg a szemléletem.

Innentől már nem volt kérdés, hogy legyen még gyerekünk, mert esély mutatkozott a normális, természetes szülésre.

Így vagyunk mi három fiúval megáldott nagycsalád. És ez akkor is az otthonszüléshez tartozik, ha végül mindannyian kórházban (máshol, mással) születtek. Mert szerencsére (akkor még…) volt lehetőség néhány kitűnő szakemberrel normálisan szülni/születni kórházi körülmények között is.

Milyen szerencse, hogy Ági megmutatta ezt az utat is. Köszönöm, köszönjük.

V. K.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.