igaz történetek szülésről, születésről

1404. nap: Egy limonádé elkészítése (Nimród kiszületése)

1404. nap: Egy limonádé elkészítése (Nimród kiszületése)

Előző nyáron találkoztam először az életben a Nimród névvel. Annyira megtetszett, hogy ekkor el is dőlt. Nimród lesz a következő baba. Érkezését sok és lehetetlennek tűnő feltételekhez kötöttük, úgyhogy amikor januárban kiderült, hogy elindult a kilenc hónap visszaszámolása, kicsit meg is szeppentem. Nagyon örültem és boldog voltam, de ott volt egy kis félsz is. Mire eljött az idő, meglett minden, ami lehetetlennek tűnt. Férjemnek állás félévnyi munkanélküliség után, költözés, bátorság, hogy kiálljak az otthonszülés mellett, a szülők, barátok és ismerősök ellenérzései, támadása miatt. De mire eljött az idő, minden tökéletesen kikerekedett.

Az utolsó hónap nagyon nehezen telt. Mivel nagy baba volt, az orvos három héttel korábbra tette az ultrahangos vizsgálat alapján a várható születés időpontját. Vártam, nagyon vártam, hogy megszülessen, és kezemben tarthassam a fiam.

Aznap délután átjött a párom legjobb barátja. Nagyon jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Szinte észrevétlenül jöttek a fájások. Egy-egy elvétve. Ekkor még nem is figyeltem az gyakoriságra. Közben a nagyokat megfürdettem, jött az esti mese. Gondoltam, mese közben nyomkodom a stoppert. Amint elkezdtem a számokkal foglalkozni, ritkulni kezdtek a nyolcperces fájások. Meg is mosolyogtam, hogy milyen jól működik a rendszer.

Félre tettem hát a stoppert, inkább felhívtam a Bábát. Kérdezte, hogy mikor kezdődött, hol tartunk, hány percesek a fájások, hogy vagyok, mint vagyok. Persze én teljesen bizonytalanságban. Még csak egy-másfél órája indult talán. Mondta, hogy rendben, elkezd készülődni és jön lassan, mivel mondtam, hogy már volt hét-nyolc perces fájásom is. (Gondoltam, meglepem egy gyömbéres limonádéval, amit a vajúdásom alatt éppen, hogy be tudtam fejezni. Ez annyira megmaradt bennem. Az egész vajúdásom egy limonádé elkészítéséig tartott.)

Egyre többször és sűrűbben vonultam félre szuszogni. Ezekre a fájásokra lehet azt mondani, hogy kellemes, születés várós fájások. Nem kibírhatatlan, de nem is figyelmen kívül hagyható. Tényleg a legjobb szó rá a kellemes. Szerettem. Volt egy olyan gondolatom, hogy mielőtt megérkezik a Bába és a babóca, lefürdök. No, nem sikerült. Hiába a kikészített babzsákok, székek, párnák, kendők… Kicsi fiam (a csöpp négy kilójával) olyan gyorsan érkezett (első fájástól az első találkozásig talán ha három óra telt el), hogy nemcsak a Bába maradt le a születésről, de majdnem a férjem is (pedig csak kikísérte a vendégét).

Nem volt nagyon átszellemülős szülés. Gyors volt. Nagyon gyors. A felkészítő információs héten felhívták a figyelmünket, hogy az újszülött baba nagyon csúszik. És tényleg. Örülök, hogy megtapasztalhattam/tuk.

Az egész este fantasztikus volt. A tesók végigaludták az estét. A Bábának ízlett a limonádé… mi kell még?

A reggel. A reggel életem legszebb reggele volt. Felkeltek a nagyok (négy és fél és háromévesek), és átjöttek a Nagy ágyba, ahol ott feküdt Nimród – Anya és Apa között. Azt az örömet és boldogságot! „Kiszületett a babóca.” (Ők mindig így mondják.) Olyan jó volt. Ott feküdtünk mindannyian a saját ágyunkban és ismerkedtünk Nimróddal. Felejthetetlen élmény.

G. Sz. Zs.

Árpád > > >
Emese > > >
Zselyke > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.