igaz történetek szülésről, születésről

1305. nap: Tizennégy éve… (dúlamese)

1305. nap: Tizennégy éve… (dúlamese)

Tizennégy éves lesz az a lány, akinek az édesanyja megkeresett várandósan – hallotta, hogy vannak dúlák, érdekelte, mi is ez.

Fiatal, törékeny, csapzott madárka, aki kiesett a fészekből, de felrepült – anya nélkül lett anya immár másodjára is hamarosan. Rengeteg találkozás, beszélgetés, elfogadás, találkozás, beszélgetés…

A 38. héten önbizalommal telt erős nőként orvost váltott, mert a vakációra készülő doktor tágítani kezdte a méhszáját a vizsgálaton. Tudta, hogy a gyerekének még bent a helye, hogy még a belső gyereke kéri a magáét – beszélgetések az új orvossal, szülésznőkkel, rokonokkal… tervek, remények, vágyak…

A nagy nap: siessek, valami van. Együtt be a kórházba, vizsgálat: bő háromujjnyi méhszáj – szülőszoba, szülőágy. Szárnyaival verdeső erős madár követeli az orvosát, követeli az előre megígért EDA-t. Egyáltalán nem tűnik aktívan vajúdónak – nem is az, lassan abbamaradnak a kontrakciók. Az ügyeletes orvos ésszerű győzködése – nincs értelme az EDA-nak. Hozzám bújik és követeli tovább…

Megérkezik a fogadott orvos – győzköd, érvel, belát –, aneszteziológus jön, s a döntésében megingathatatlan griff görbíti a hátát. Amint a tű célt ér, beindulnak a kontrakciók – hevesen, sűrűen. Máris kitolási szak kezdődik, amikor beér a gyógyszer a kanülbe. Kicsusszan egy szép, rózsás kismadár – büszke édesanyja szárnyai alá bújik, majd méricskélésre kerül, míg lepény születik. Nagy az öröm, könnyek mossák a múlt sebeit, mire hatni kezd az EDA…

B. T.

Véletlenül kiválasztott mesék.