igaz történetek szülésről, születésről

1015. nap: Kis kacsa fürdik, fekete tóban

1015. nap: Kis kacsa fürdik, fekete tóban

Autóban utazunk. A gyerekek énekelnek: Kis kacsa fürdik, fekete tóban…

Pont egy éve volt. Valami más lett. Nem esik jól szoptatni az akkor másfél éves kicsit. Húzódik a hasam, fáj a mellem. De minden csak egy kicsit. Lehet, hogy megint újra kell terveznünk az életet? Tesztet nem veszek. Olyan bizonytalan ez az egész.

Anyjához készül, Lengyelországba…

A teszt negatív. Néhány napig volt csak nálunk, látogatóban valaki. Hogy volt, abban már biztos vagyok. A testem nagyon máshogy működött. Se előtte, se utána nem volt ilyen fájdalmam, mint akkor.

Síkos a talpa, magas a sarka…

A kertbe ültettem egy kis vasfüvet. Ez egynyári virág, idén virít csak.

A gyerekeknek nem is mondtuk, hiszen olyan gyorsan történt. Igazából levegőt sem tudtunk venni, és már is ment tovább az élet.

Fordulj ki, fordulj, bíbor aranyba…

A fiam beszélgetett valakivel, és mondogatta, hogy ha ő madár lenne, akkor sas lenne. „Miért?” „Mert annak fontos az élet!” „Miért másnak nem fontos?” „Másnak is, de a sasnak nagyon fontos, hogy sikerüljön!” „Miért, van, akinek nem sikerül az élet?” „Igen! Mi négyen lettünk volna testvérek, de csak hárman vagyunk.”

Én pedig csak hallgattam döbbenten. Talán mégis többet tudnak a kicsik a világról, mint amit mi feltételezünk róluk.

(Annyit szeretnék csak kérni, hogy ne tegyétek szorosan a többi történetem mellé. Több ismerősöm is olvassa őket, és én nem meséltem a mindenkinek a kis vendégünkről. Köszönöm!)

Szeretettel:

X. Y.

Véletlenül kiválasztott mesék.