A legutóbb megjelent mesék
1411. nap: A 42. héten szülni kell (Boróka születése)
Mindeközben a szülésznőm javaslatára ittam a bábakoktélt minden nap... volt, hogy kettőt is... Azóta nem bírom meginni a baracklét, de ha meglátom a bolt polcán azt a márkát, attól is felfordul a gyomrom. Minden nap megvizsgáltak néhányan, aki arra járt, turkált bennem... persze volt, hogy nagyon fájt, volt, hogy vérezgettem utána... hát ők mindent beleadtak...
Tovább
1410. nap: Most így éreztem magam biztonságban (Boróka)
Véletlenül, ha a mellettünk lévő kukoricásban szülök meg, akkor nem vétek a törvény ellen? Csak hát novemberben hideg van! Néztem a falu határában legelő racka juhokat, pásztor nélkül voltak, mégsem mentek el… ők ott szabadon hozzák világra kisbárányaikat, senki nem ellenőrizgeti őket, békén hagyják őket!
Tovább
1409. nap: Karmester nélkül (Illés)
Egyszer odanyúltam… és kinn volt a baba feje! Ekkor megijedtünk, de nagyon rövid időre, mintha nem én gondolkodtam volna, hanem ahogy a testem tette a dolgát, a gondolataim is ott jártak, ahol kellett… nem is tudom, hol. Vagy nem is gondolkodtam? Részese voltam egy valaminek? Egy folyamatnak, a szülésnek?
Tovább
1408. nap: Na, most már elég! (Barnabás)
Barátnőm (aki addigra már három gyereket szült otthon) beültetett a kádba, forró vízbe, neki az mindig bejött. Nagyon jólesett. (Azt hiszem, titokban drukkolt, hogy ott szülessen meg a baba.) Aztán egyszer csak felpattantam, hogy na, most már elég az ücsörgésből, most már be kell menni.
Tovább
1407. nap: Kinyomták belőlem (Áron)
Másfél év múlva én is pocakos lettem. Meginterjúvoltam szinte minden ismerősömet, ki a nőgyógyászuk, melyik kórházban szültek, vagy terveznek szülni… és döntöttem. Bababarát kórház, a doki nem avatkozik be fölöslegesen.
Tovább
1406. nap: Más a kapcsolatom, türelmem, ingerküszöböm
Az anyukám sosem beszélt nekem a szüléseiről. Csak annyit mesélt, hogy mikor én születtem (negyediknek), annyira fájt, annyira összeszorította a fogait (nem mert kiabálni), hogy a fogai felső rétege lekopott. És ott szürkéllettek ezek a fogak, nap mint nap láthattam őket, hogy ez mennyire fáj! És nem szabad kiabálni!
Tovább
1405. nap: Bent tartani a babócát (Zselyke elengedése)
Nekem meg csak jöttek az üres tolófájások, csak jöttek. Életemben nem izzadtam még ennyire, mint akkor. Alig álltam már a lábamon. Nagyon fáradt voltam. Nem értettem, hogy mi történik. Miért nem tud megszületni?
Tovább
1404. nap: Egy limonádé elkészítése (Nimród kiszületése)
Egyre többször és sűrűbben vonultam félre szuszogni. Ezekre a fájásokra lehet azt mondani, hogy kellemes, születés várós fájások. Nem kibírhatatlan, de nem is figyelmen kívül hagyható. Tényleg a legjobb szó rá a kellemes. Szerettem.
Tovább