igaz történetek szülésről, születésről

1043. nap: Megosztották velünk e varázslatot (Kende és az első gödör)

1043. nap: Megosztották velünk e varázslatot (Kende és az első gödör)

Október volt és hideg, így hát szokás szerint jól befűtöttem, különösen azért, hogy igazán kényelmesen pihengethessen kedvesem, aki persze nem pihent, hanem végezte a szokásos napi teendőit, főzött, mosogatott és takarított.

Én már előző nap este is kimeszeltem azt az egy szobát, ami már elkészült a házikónkban és várta, hogy majd ott pihenjen az asszonyka a ma-holnap-holnapután(?) megszületendő gyermekünkkel.

Vártuk, felkészültünk és bíztunk. Nagy hittel és sok szeretettel. A nagyobbak iskolában, én az állatoknál kint, asszonyka pedig bent. Vártunk. Aztán este, miután a nagyobbak lefeküdtek, minden elcsendesedett, erősödtek kedvesem fájásai, oly annyira, hogy tudta, ma lesz az a nap…

Vártunk még egy órát, és amikor szinte biztos volt benne, hogy nem hiába zargatjuk fel Ágit, telefonáltunk neki, hogy jöjjön. Egy óra múlva meg is jöttek a kedves bábák, és biztonságban éreztük magunkat nagyon. Engem kiküldtek a kútra, ahonnan vizet hoztam, a kemence vaslapján felforraltam. Majd kedvesemnek nyújtottam támogatást.

Kende nehezen akart megszületni, jól érezte magát anyukájával „nagyon együtt” és a világ felé elég óvatos és bizalmatlan volt. Azóta is az.

Ágiék sokat segítettek kedvesemnek, és mindkettőnk bizalmát többszörösen meghálálták. A szülés nehéz volt, de nagyon szép élmény, meghitt és természetes. Nem a gyertyafény, a fadarabok pattogása és a kályha melege miatt, hanem a szülés–születés misztikuma miatt, amelyet én első alkalommal (leszámítva a sajátomat) éltem át. Láttam és éreztem, hogy a kedvesem és születendő gyermekem a legjobb kezekben van. Azóta is hálás vagyok Ágiéknak, hogy jöttek és segítettek.

Két-három óra múlva: megszületett Kende…  Rögtön nagyon szerettem, kilenc hónapja már velünk élt, és már előtte is hozzánk készült. Ő is szeretett minket.

Megfelelő idejű várakozás után a bábák felajánlották, hogy elvághatom a köldökzsinórt, és felelősségem teljes tudatában ezt meg is tettem. Elválasztottam az édesanyjától és az önálló élet felé terelgettem ezáltal, s azóta is ezt teszem.

Ahogy összebújtak anyukájával… nagyon megható volt.

Megköszöntük Ágiéknak, hogy jöttek, és megosztották velünk e varázslatot. A tekintetek ilyenkor beszédesek… a mosolyok pedig a legőszintébbek. Kikísértem őket, és ők tovább indultak, hogy máshol és másnak szolgáljanak.

Egészen az első gödörig. Ahonnan ki kellett segíteni az autójukat. Ahogy segítettem, önkéntelenül szinte ugyanazokat a szavakat mondtam, amit ők nemrég kedvesemnek. A kezeim önkéntelenül tették a dolgukat, mint ahogy az övék is egy órával ezelőtt. Sikerült és tovább mehettek. Vissza a családjukhoz, mint ahogy én is. Szeretettel telve.

Gy. A.

Ajsa születése apaszemmel > > >
Maja születése apaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.