igaz történetek szülésről, születésről

611. nap: Az expresszvonat (Emese)

611. nap: Az expresszvonat (Emese)

Zolival nem sokat gondolkodtunk a közös gyerek témán, hiszen ő is, én is sok gyereket szerettünk volna. Egy fontos kérdést azonban fel kellett neki tennem: mit szólna, ha otthonszülésre adnám a fejem? Nem volt kifogása, szerinte elsősorban nekem kell eldöntenem, hol szülök, hiszen én szülök.

Lelkesen jártunk az információs hétre, készültünk, izgultunk, és vártuk a nagy napot. Zoli megrémült, én szimplán elkeseredett voltam, mikor kiderült, hogy innét nem lehet otthon. Be kell menni a kórházba. Még úgy sem akartam, hogy megígérted, jössz velünk, és haza is hozol, ha vége. Minden porcikám ellenkezett. De nem volt más választásom, novemberre vártuk Emesét.

Anya nálunk töltötte a hétvégét, és hétfőn ment volna haza. Vasárnap délután még kitaláltuk, hogy a kórházba új papucs kell, menjünk, vegyünk. Mi Zolival elindultunk papucsért, Anya Örssel sétálni. A Mammutban rám tört a pisilhetnék. Utálok idegen helyen vécére menni, de ezt most nem bírtam volna hazáig. Magzatvíz…

Visszabotorkáltam a szökőkúthoz, és közöltem mindenkivel, hogy a papucs várhat, menjünk inkább haza, mert lassan szülök. Felhívtalak, megnyugtattál, hogy azért ez nem megy ilyen gyorsan. Kontrakciót még nem éreztem egyáltalán, így nekiláttam a vacsorafőzésnek. Anya kicsomagolt, azt mondta, most már inkább marad. Jó, legalább Örsöt nem kell barátokhoz vinni.

Este későn aztán inkább csak Zoli megnyugtatására áthívtalak. Még nagyon az elején tartunk, mondtad, és azt tanácsoltad, legalább Zoli aludjon egyet. Nem akartam, hogy fölöslegesen ott kuporogj a fotelban, bár mondtad azt is, hogy ez neked nem gond, inkább hazaküldtelek.

Csendben vajúdgattam egy-két órát, és vártam, mikor lesz már olyan elviselhetetlen, amilyenre még Örs születéséről emlékszem. De nem lett, éreztem, hogy ezek a kontrakciók az enyémek, csak annyira fognak fájni, hogy még azért jó legyen.

Éjjel kettő körül aztán úgy éreztem, kell egy kis lazítás. Zolit felébresztettem fürdőt készíteni. Jó forró vizet kívántam, ő locsolgatta a hasam, és érted aggódott. De én nem akartam telefonálni. Próbáltam elhúzni az időt, csak ne kelljen a kórházba menni. A forró fürdő nagyon ellazított, észrevétlenül jutottam el a szülés utolsó szakába. Hamarosan jöttek a tolófájások, bár csak utólag ismertem fel, hogy ez bizony már az. Mikor már úgy éreztem, szétszakadok, kértem Zolit, telefonáljon.

Anya közben felébredt, és elkezdett nyüzsögni. Mentőt akart hívni, de én nem túl finoman kitessékeltem. Zoli próbált rábeszélni az öltözésre, de ekkor közöltem, hogy nem megyünk sehova, szülök. És megszületett Emese.

Egy expresszvonat sebességével érkezett, alig tudtam elkapni. És mire ő kibújt, addigra Te is befutottál. Ekkor kezdtem csak aggódni, hogy most mi lesz, hiszen be kellett volna menni a kórházba… De Te nagyon örültél nekünk.

Anya elvágta a köldökzsinórt, és szerintem még ma is a történtek hatása alatt van. Zoli ‒ elmondása szerint ‒ lábon kihordott egy infarktust. Én pedig határtalanul boldog voltam, hogy sikerült. Nekem, egyedül.

Örs átaludta a szülést, csak Emese sírására ébredt, ekkor átjött, megnézte, örült neki, majd visszament lefeküdni. Hajnali négy óra körül volt.

T. S. S.

Örs > > >
Sára > > >
Olivér > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.