1583. nap: A második mindig gyorsan érkezik (Artúr születése apaszemmel)
Megbeszéltünk pár szülésbeindító praktikát is. Az elsőt mindenki ismeri, a gyömbéres fahéjas tea igen rossz ízű, de szerencsére nem nekem kellett inni, a paradicsomszószba minél több zöldfűszer tésztával és parmezán sajttal egészen jó volt (párom tészta és sajt nélkül kapta a recept szerint…).
Tovább
1582. nap: A második gyerekek egészen mások, mint az elsők (Artúr Jakab születéstörténete anyuszemmel)
Talán ez is segített, hogy csak ketten maradjunk, a baba és én. Ekkor még emlékszem, tízperces kontrakciók voltak – még mindig nem gondoltam azt, hogy ez már a szülés, hiszen volt ilyen az előző napokon is. Nem voltak erősek, nem tudom azt mondani, hogy fájtak. Mindegyik kontrakciót külön köszöntöttem: „Gyere, várlak, hívd a következőt!” – s közben a testemet is próbáltam „kinyitni”, s nem összegörnyedni.
Tovább
1581. nap: Márti
A személyes beszélgetésen elmondtam nekik, hogy úgy érzem, szolgáltatást várnak tőlünk, tőlem, amit megfizetnek, és amiért jár ez-az. Ezt nem tudom és nem akarom nyújtani. Nekem mást jelent szülésekhez járni. Független a berendezéstől, a helytől, tértől, időtől, pénztől, posztótól.
Tovább
1580. nap: Mese az arany szemekről
Vége felé voltunk már, különös mély állapotok, nehézségek, könnyebbségek után. Nyitott két lábam közt valahol a bábák, míg én álltam és párom karjaiba kapaszkodtam. Nagy erővel szorítottam, míg hullámzott az erő bennem. A tekintetébe is kapaszkodtam, és akkor megláttam őt. Aranyban ragyogott a szeme az én Istvánomnak, természetes, tiszta ragyogással. Valamit színről színre láthattam akkor. Onnantól könnyebben ment számomra a szülés, az a ragyogás átáradt rám, a babára, benne voltunk együtt.
Tovább