1136. nap: És megtörténik a csoda (Janka)
A nagy nap előtti éjszakát nem kívánom senkinek sem. Én a kórházban, a férjem pedig odahaza, egy szemhunyást sem aludtunk. Nagyon féltem.
Tovább
1135. nap: Otthon…
Másfél évvel a kislányunk elvesztése után végre megfogant egy kis élet bennem. Persze már rémképeket láttam egy ideje (hiszen megmondták az orvosok, akik a méhrepedésemet műtötték a szülés után, hogy nem tudják, milyen következményei lesznek, megfoganok-e valaha...).
Tovább
1134. nap: Lackó – a futamgyőztes, avagy kórházban is lehet háborítatlanul…
Jók a fájások, érzem. Hullámvasút, így mondtuk Lacival: ha felülsz rá, nem szállhatsz le a végéig. Én nem sikítozom, ahogy szokás, jó nekem a csönd, hogy Laci mellém ül, fogja a kezem. Összehúzódásnál vállára hajtom a fejem, lehunyom a szemem, lazítom az ajkaimat, sóhajtok. Minden fájáshullám végén muszáj mosolyognom. Meg is jegyzem, milyen furcsa… Jula szerint jó, ez is nyitja a méhszájat.
Tovább
1133. nap: Lizi – a jó testvérek együtt szülnek, avagy kívül és benne…
Mire az orvos megérkezik, én is eljutok a tolófájásokig. Fogjam a térdem, nyomjak, hallom az elmaradhatatlan(?) utasításokat. „Látom a szép szőke haját!” – közvetít az orvos, és dicsér, milyen ügyes vagyok, jól csinálom. Hát hogy lehetne másképp?
Tovább
1132. nap: Zsuzsi – szuper volt!!! (vagy mégsem?)
Hamarosan befutott a doki, nagyon kedves volt. „Mi az, nincsenek fájásai?” – kérdezte. „De, vannak, kétpercesek” – feleltem büszkén. „Akkor jó, csak azért kérdezem, mert olyan mosolygós!” „Örülünk!” – válaszoltunk.
Tovább
1131. nap: Minél később kelljen bemenni (Áron születése)
Kicsit féltünk attól, hogy vajon mit szólnak hozzánk, vajon milyen lesz kórházban szülni. De pozitívan csalódtunk.
Tovább
1130. nap: Kicsi, gyűrött ember (Áron születése)
Csupa pozitív meglepetés; szülhetek négykézláb (háton meg is halnék…), a dokit alig látom, a bába nagyon kedves, alig nyúlnak hozzám, komplikáció nincs.
Tovább
1129. nap: Döbbenetes pillanat és nagyon jó (Sári születése)
Ami nekem a leglényegesebb pillanat Sári születéséből, azok az utolsó pillanatok, amikor a napvilágra jött. Volt egy kis izgalom is, mert nem akart kijönni, pedig Boró nagyon jól helytállt.
Tovább