igaz történetek szülésről, születésről

1559. nap: Csoda (nagyimese)

1559. nap: Csoda (nagyimese)

Mosolygós szemű, barna hajú fiatal lány csókkal, öleléssel búcsúzik párjától. Ketten maradnak a kórteremben a benne növekvő cseppnyi emberrel. Fehér ruhás nővérke jön, lekíséri a szülőszobába. Elindítják a szülést. Kifeszítik egy ágyhoz, egy műszerrel folyamatosan vizsgálni kell a pici szívverését. Megint ketten maradnak a megriadt parányi élettel, bár most társukul szegődik a fájdalom, a kényelmetlenség és a kiszolgáltatottság.

A lány öröme mégis nagy. Kizárja a külvilág rideg fényeit, kattogó műszereit. Befelé figyel. Teremtője biztonságot, védelmet adó kezébe simulva, izgatott örömmel várja, hogy megláthassa, megölelhesse gyermekét. Ezt a pillanatot várta hónapok óta.

Hirtelen jövés-menés, rövid utasítások. Óriási megkönnyebbülés árad szét rajta. Gyermeksírásba hasít bele a telefon. Hallja a nővérke meglepett hangját: „Igen, megszületett, szép, egészséges, kislány”.

Semmi fáradtságot nem érez, csak kimondhatatlan, túlcsorduló örömöt és hálát. Szeme sarkából lesi, mit csinálnak a babával, az ő kislányával. Újra egyedül marad a benne levő kimondhatatlan boldogsággal.

Öt nappal később hármasban megérkeznek az otthonukba. Beteszik a kislányukat az ágyába, a fiatal lány leül az ágy mellé, csak nézi gyermekét. Szeméből patakokban folynak az öröm könnyei. Óriási ajándékot kapott. Részese lehetett a teremtés csodájának.

Szőke hajú, fiatal lány fáradtan, de sugárzó békességgel fekszik barátságos, meleg otthonában az ágyon. Mellette barna hajú, mosolygós szemű asszony, hajában már ezüst szálak. Néhány órája született unokáját teszi tisztába, és a csöppséget édesanyja mellé helyezi szopni. Az asszony leül melléjük, nézi lánya boldog arcát, majd a parányi, békésen cummogó kislányt. Szeméből befelé patakzanak az öröm könnyei. Ismét óriási ajándékot kapott. Megint részese lehetett a teremtés csodájának.

Gy. K.

Zsófi szöletése anyaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.