igaz történetek szülésről, születésről

1428. nap: Jelen voltam (Marci születése)

1428. nap: Jelen voltam (Marci születése)

Egészen fiatalon vágytam rá, hogy átélhessem a szülés csodáját. Azt is éreztem, hogy nem szeretnék és nem tudnék kórházban szülni. De akkor nem gondoltam, hogy vannak, akik hasonlóan gondolkoznak.

Férjemmel a fővárosba költöztünk, és hamar megtaláltuk, hogy melyik lesz a mi utunk. Így hét év távlatából úgy tűnik, hogy minden olyan természetesen alakult. A párommal boldogan jártunk a szülésfelkészítő információs hétre, és a családunkkal is sikerült elfogadtatnunk, hogy az első gyermekünk otthon fog megszületni.

Este kezdődtek a fájások. Már délután sem tudtam enni, hiába készítette a férjem az általam megkívánt ételeket. Kilenc körül érkezett meg hozzánk a kis csapat. Joli volt a választott doulám, már az információs héten „kiszúrtam” magamnak. Éreztem, hogy ő tud majd a legjobban támogatni a szülésemnél. Emlékszem, szülés előtt meglátogatott, és nagyon jólesett a beszélgetésünk. Gyönyörű, apró lila virágú cserepes növényt kaptam tőle.

A férjem, Joli és a bába minden rezdülésemet figyelték a szülés során és segítettek. Leginkább azzal, hogy egyedül hagytak, ha arra volt szükségem. Minden fájásnál kimentem a szobából, belekapaszkodtam egy szék karfájába, majd a fájás elmúltával visszamentem hozzájuk. Nem kértem borogatást, csak járkáltam.

Nehéz órák voltak, lassan haladt a folyamat. Kimerültem. Felmerült a bábában, hogy talán be kellene menni a kórházba, de nem akartam.

Telefonáltak Geréb Áginak, aki egy másik szülést kísért, hogy tudna-e jönni. Emlékszem, éppen négykézláb próbáltam nyomni, amikor megéreztem Ági jelenlétét. Föl sem kellett néznem, tudtam, hogy megérkezett, és hogy sikerülni fog megcsinálnom.

„Küldd az erőt!” – emlékszem Ági szavaira. Behoztak a szobába két széket, és fél-fél fenékkel a székeken ülve megszületett Marci. Egészséges, gyönyörű nagy baba volt. Hajnali három óra volt, meleg májusi éjszaka.

A lepény állva, könnyen megszületett. Én új erőre kaptam, és mintha mi sem történt volna, lezuhanyoztam, közben néztem Apát, milyen jól tartja a kezében a kisfiunkat. Ő is hős volt ma.

Csodálatos szülés volt, minden egyes pillanatát megéltem. Jelen voltam mindvégig, és a segítőim is.

O-T. E.

Villő > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.