igaz történetek szülésről, születésről

1096. nap: Vándorúton családban III. (Minden a helyén volt, kerek volt a világ)

1096. nap: Vándorúton családban III. (Minden a helyén volt, kerek volt a világ)

Sokáig úgy tűnt, ketten maradnak. M. sajnos betegen született, de csak másfél éves korában diagnosztizálták. Addig azt hittük, mi rontunk el valamit, de nagyon, azért sír órákat a karjainkban is éjszakánként. Kimerültünk, nehéz volt, a párkapcsolatunk is belebicsaklott. A válságból hosszú és rögös út vezetett kifelé, de kiváló kísérőkre találtunk. Sok év után újra erősnek és sokkal tudatosabbnak éreztük magunkat. És egyszer csak újraéledt a régi vágy bennünk, legyünk még eggyel többen.

J. gyorsan megfogant, és a gondolat is, hogy ő otthon szülessen. Érdekes, hogy először ez idő tájt sodródtak az utunkba olyan családok, akik már megtapasztalták a háborítatlan szülés csodáját. Sokat találkoztunk, beszélgettünk velük, azt is megértettük, hogy miért fontos Ágiék információs hetére eljutnunk. Részletekben, de megoldottuk. Olyan magától értetődő és érthető volt minden. És olyan biztonságot adó. (Hát még milyen megdöbbentő felfogni, hogy minden korábbi igyekezetünk ellenére az előző szülésekbe milyen tudatlanul és meghunyászkodóan mentünk bele…)

A családunk támogatásában sajnos nemigen bíztunk, a nagyokat is úgy bíztuk rájuk az információs hét alatt, hogy közben féltve őriztük a titkot, hogy mire készülünk. Azon a nyáron nagyon befelé fordulók voltunk, biztosan vannak az ismerőseink közül néhányan, akik még emlékeznek is erre.

Elkezdődött az iskola. Pár nap múlva éjjel arra ébredtem, valami elöntött. Magzatvíz. Túl korán, napra pontosan, mint B-vel. Hívtam Ágit. Összehúzódások nem jöttek. Hőmérsékletet elfelejtettem mérni az elején. Ezen kívül betartottam minden előírást, amit az információs héten felírtam. Másnap még szivárgott, aztán elmúlt. Olyan különös volt az egész. Miért pont azon az éjszakán? Tényleg magzatvíz volt? Sokszor átbeszéltük Ágival, minden jel szerint az.

Néhány hét múlva az egyik fiunk osztálya egy ünnepre és bátorságpróbára készült. Érezhetően nőtt az izgalom a pár hete még megilletődött kiselsős szívében, és vele együtt a miénkben is. Eljött a nap, és hajnalban erős méhösszehúzódásokra ébredtem. A nagyokkal valahogy sosem éreztem előre, közeledik-e már a szülés, sőt, biztos voltam benne, úgy halok meg, hogy fogalmam sem lesz, honnan lehet ezt tudni, de ezen a hajnalon teljesen bizonyos voltam benne, ma a karunkban tartjuk a legújabb kis családtagot. De ma van a bátorságpróba! Ez B. napja! Könyörögni kezdtem a babának, hogy várjon még egy kicsit, legalább addig, amíg a bátyja elindul iskolába! Várt. Még tovább is.

A fiúk elmentek, hívtam Ágit. Kiderült, elfoglalt, a lánya utazik aznap messzire, vele készülődik. Hívjam másik Ágit. Hívtam. Ő tanfolyamot tart, ebéd után tudna elindulni Pestről. Ennyi váratlan hírtől hirtelen bepánikoltam. A méhösszehúzódások alább hagytak, a hazaérő férjemet kértem, csináljon valamit, mert én nem tudok. Kisvártatva Bea, egy harmadik bába hívott, hogy ő ráér eljönni hozzánk, jó lesz-e. Mondtam, hogy hát persze. Hogy vagyok? Most épp sehogy. Akkor hívjam, ha szeretném, hogy induljon. Jó. A doulánkkal, Szilvivel is egyeztettünk: ő hozza haza a fiúkat délután.

Aztán J-vel vártunk, megmásztuk az összes környékbeli hegyet, csókolóztunk sokat, J. főzőcskézett, vártunk. Semmi említésre méltó, úgy látszik, megint tévedtem. Dél körül telefon: Bea hív, hogy mégis elindultak, mostantól tízpercnyire vannak tőlünk, ha nem zavarnak, beszaladnának megnézni minket. Rendben. Ketten jöttek, Éva is vele van. Kicsit ismerkedünk, beszélgetünk. J. elfelejti őket ebéddel kínálni, pedig nekik főzött. Vagy zavarja, hogy kicsit leégett, ezért titkolja. Azt hiszem, elmentek itt még, ebédeltek, sétáltak.

Én újra éreztem összehúzódásokat, ritmusosan, kellemesen jöttek. Kicsit ringattam a csípőm, lecsengtek. Aztán később délután visszajöttek, még beszélgettünk, akkor kimaradt pár összehúzódás. Szilvi az iskolából a játszótérre vitte a fiúkat, de aztán ő is hívott, hogy már hazajönnének. Jó. Vidáman érkeztek, és nagyon örültek a még két vendégnek, Évával rögtön társasozni kezdtek. Azt érzékeltem, hogy mindenki jól érzi magát, nyugalom és derű vesz körül. Néha egy-egy összehúzódásnál már az ágyra támaszkodtam derékszögben, de még jó volt.

Aztán egyedül akartam lenni, forró vízben. Felmentem a felső szintre zuhanyozni. Éva feltűnés nélkül követett, mintha csak a híradó érdekelné. Vágytam rá, hogy a fiúk kerüljenek gyorsan ágyba, de nélkülem. Amikor úgy éreztem, elcsendesültek, lementem. M. kérte, hogy egy kicsit feküdjek mellé. Akkor már nagyon sodródtam a hullámokkal. Aztán beletérdeltem a kád tűzforró vizébe, ott lehettem egyedül, de érzékeltem, hogy időnként valaki benéz hozzám.

Aztán hirtelen egy hang szakadt ki belőlem, abban a pillanatban éreztem én is, most értem az utolsó szakaszhoz. Nehéz szavakba önteni, mi történt ezután. Biztonságban voltam, és megkaptam mindent, amit kérni sem tudtam volna. A keresztcsont(?) masszírozásra és az archűsítésre, frissítő kortyokra különösen nagy hálával emlékszem. Minden a helyén volt, kerek volt a világ.

Aztán megjelent a baba feje. De a víz túl sok és túl forró volt, én pedig a dugón térdeltem elmozdíthatatlanul. Valamit mégis csináltak velem, s így a baba kicsusszanhatott biztonságban. Az erő pedig, ami aznap este eljött hozzám, két kis repedést hagyott a kád alján. Azután már csak a nyugalomra, boldogságra emlékszem a szoba félhomályában. Minden elrendeződött körülöttünk, segítőink elbúcsúztak.

A fiúk átaludták a baba születését, és aludtak reggelig. Mégis, ébredés után azzal a biztos tudattal léptek be a szobánkba, hogy ott az ágyban megtalálják a kistestvérüket. Aznap mindannyian otthon maradtunk. Eljött a gyerekorvos és a védőnénink is, olyan kedvesen meg voltak illetődve…

Olyan különösen gyönyörűek és tökéletesek voltak ezek az első napok, mintha nem is itt a földön élnénk…

(Aztán azon a napon, amikor orvosi számítások szerint J-nek érkeznie kellett volna, a férjem gondterhelt arccal lépett be az ajtón: történt egy kis baj, valahogy így kezdte. Éreztem, ezekkel a szavakkal csak a mi idilli világunkat akarja megkímélni, de valójában most valami szörnyűséges következik. Ágit elvitték a rendőrök…)

J. H.

Első gyermekem születése > > >
Második gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.