igaz történetek szülésről, születésről

1053. nap: Nagyon szépek voltak (Emma története apaszemmel)

1053. nap: Nagyon szépek voltak (Emma története apaszemmel)

Még csak fél éve, hogy megszületett Emma, de már most nagyon távolinak tűnik az izgalommal teli karácsonyi várakozás. Emma nem egy „tudatosan, időre gyártott” baba, de pontosan akkor érkezett, amikor érkezni szeretett volna. A „tervezetlenség” ellenére mondhatom, hogy gondosan felkészült szülők gyermekeként jött világra.

Én eleinte szkeptikus voltam a születés eme „alternatív” formájával – azért írom így, mert bár már számomra is egyértelmű, hogy ez a természetes módja a születésnek, manapság az emberek a születést csak szigorúan ellenőrzött „gondos” kórházi körülmények között tudják elképzelni – de mára az én véleményem is teljesen megváltozott. Ez persze betudható a szerencsés véletlennek, hogy Emma születésével minden a legnagyobb rendben zajlott, és vannak nálunk kevésbé szerencsések, akiknek szükségük van a kórház biztonságos hátterére.

Emmát 26-ára vártuk, de a havazás miatt késett egy napot. Decemberben már nagyon sokat mozgolódott, tudtunkra adva, hogy bizony nemsokára megérkezik.

Annak ellenére, hogy Ágival kissé megkésve tudattuk, hogy szeretnénk, ha ő segítené világra Emmát, nem sokáig tipródott, annak ellenére, hogy már más babák is vártak rá. Zsuzsa, a doulánk pedig már felajánlotta páromnak a segítségét korábban.

Decemberben persze egyre többet jártunk a kórházi vizsgálatokra, kéthetente, majd hetente. Ezek ultrahangok és magzati szívhangvizsgálatok voltak. Sajnos, végül az utolsó előtti magzati szívhangvizsgálatunk nem is sikerült, mert mint kiderült, kellett volna egy teát/kávét és csokit inni/enni. Emiatt jól le is hordtak minket, hogy hogyan jöhetünk így ide – annak ellenére, hogy a tájékoztatás az ő feladatuk lett volna –, így nem lesz értékelhető eltérés a grafikonon. Majd miután ezt pótoltuk – és jó néhányszor végighallgattuk a vizsgálatot végző nővértől, hogy mennyire utálja már ezt a feladatot –, az elkészült papírossal újabb másfél-két óra várakozás következett volna. Közösen úgy döntöttünk, hogy ezt nem várjuk meg, és kértük egy időpontot az újabb – vélhetően utolsó – vizsgálatra. Adtak időpontot – egyébként nem tudom, ennek mi értelme, amikor minden egyes óra-percre egyeztetett időponthoz képest minimum fél órát kellett várni.

Na, de most már szülessen meg végre Emma! A karácsonyi készülődésünket szinte teljesen elnyomta a kis manó érkezésére való várakozás. Mindenesetre feldíszítettük a fenyőfánkat. Azonban 26-án már elkezdődött valami – így utólag szerintem ezek lehettek a jósló fájások –, de persze én egy fokkal nyugodtabban tudtam aludni, mint Gabó, aki már éjjel felhívta Zsuzsát, hogy ő vidékről még időben meg tudjon érkezni. Így reggel már szinte az öt-hét perces fájásokra ébredtem – mármint nem a saját fájásaimra –, és meg is ijedtem, hogy már nálunk van Zsuzsa, mert számomra ez azt jelentette, hogy Emma bármelyik percben megérkezhet… És bár fel voltunk készülve mindenre – beleértve a kórházi születést és az otthonszületést is –, azért megszeppentem kicsit…

Miután én is felébredtem, rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, ha bemegyünk a kórházba az utolsó vizsgálatra, mintha mi sem történne. Majd ha azt mondják, minden rendben, eldöntjük, mit szeretnénk. Így be is mentünk kissé viccesen leplezve Gabó fájásait – kb. öt-tíz lépésenként meg kellett állunk pihenni –, bejutottunk a vizsgálatra – ahova az eddigiekkel ellentétben most nem tudtam bemenni, mert épp más is vizsgálaton volt –, és Zsuzsával nagyon türelmetlenül kint várakoztunk és bíztunk a csodában. Persze, most minden nagyon jól látszódott a görbén, és közölték, hogy minden rendben, fáradjunk át a szülésosztályra…

Újabb tanácskozás – gyorsan hívjuk fel Ágit, mit tegyünk!? Utolsó megerősítés: a babával és az anyukával minden rendben, ha gondoljuk, maradjunk, ha gondoljuk, menjünk… Itt úgy láttam, hogy a habozásnak nem nagyon van helye, úgyhogy mondtam, hogy menjünk gyorsan, mielőtt kijönnek értünk. Így hamar hazaszöktünk.

Otthon az izgalmakra Ági tanácsára mindannyian lefeküdtünk aludni. Persze, Gabónak ez a fájások miatt már nehezebben ment, így az ellazuláshoz szükség volt másfél pohár vörös borra. A bor meg is tette hatását, azt hiszem, vagy másfél órát aludtunk, mint akit kiütöttek. Bár én nem tudom, mitől fáradtam el…

Az ébredés után persze Gabó fájásai is sűrűsödve erősödtek, és megegyeztek Zsuzsával abban, hogy most már nem próbálja ezeket magától távol tartani, hanem enged nekik, hogy megindulhasson a szülés. Ekkor már kora délután volt és szorgalmasan írogattuk a fájásokat egy kis jegyzetfüzetkébe. Nem mintha ettől bármi változott volna… Talán már egy-két percesek lehettek, amikor felhívtam Ágit, hogy most már nagyon időszerű lenne az érkezése. Míg ő megérkezett, mindenféle mentális és légzőgyakorlatokat végzett Gabó Zsuzsával, amik még jobban ráhangolták őt Emma érkezésére.

Ági öt óra körül érkezett meg és közölte, hogy minden nagyon szuperül néz ki és nagyon is jól állunk. Szerintem a szavai igazából már csak hozzám jutottak el. Gabó a kanapé elé térdelve vajúdott, én pedig Zsuzsával próbáltam minimálisan könnyíteni a fájásain. Egy kis hideg vizes borogatással és masszírozással.

Ágiék gyorsan bekészítették a lepedőket, és elkezdtük a szobát kicsit felfűteni, hogy ha Emma megérkezik, ne fázzon. Közben a szobában sötét volt, csak a karácsonyfa égői világítottak, így Ági a mobiltelefonjával vizsgálódott, amikor Emma elkezdte kidugni a fejecskéjét. Aztán Gabi Ági javaslatára néhány pózt kipróbált és végül felállt a radiátornak támaszkodva.

Ekkor megszületett Emma! Egy nagyobb adag magzatvízzel együtt „ugrott” Ági kezébe. A kanapéra feküdtek. Emma szebb volt mindennél, amit eddig valaha láttam… Pedig a magzatmázos babák nem mindig szépek. Gabó pedig a végletekig ki volt fáradva, de az arcán neki is végtelen boldogság látszódott. Nagyon szép és meghitt pillanatok voltak. Emmát pelenkába és törölközőbe csavarták Ágiék és odafektették Gabó mellé. Nagyon szépek voltak.

Ezután megnéztük a köldökzsinórt, hogy pulzál, majd Ági viccesen megkérdezte, hogy van-e itt valaki, aki vállalna egy köldökzsinór-elvágást. Persze, rögtön mondtam, hogy én. Mintha valami nagyon vastag gumit kellett volna elvágni. Jó hosszúra hagytuk, hogy kényelmes legyen.

Majd mire felocsúdtunk volna, Gabó hipp-hopp megszülte a méhlepényt is. Na, ez számomra nem volt annyira szépséges. Megállapítottuk, hogy nagyon elhasználódott, Emma mindent energiát megszerzett belőle…

Köszönjük a lelkesítést, felkészítést, gondoskodást és támogatást!

M. G.

Emma születése anyaszemmel> > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.