igaz történetek szülésről, születésről

1009. nap: Együtt a tavasszal (Benke)

1009. nap: Együtt a tavasszal (Benke)

Ági a szülésfelkészítő egyik beszélgetésén azt mondta, mindenki fél a szüléstől. Értettem, miért mondja, de én nem éreztem így, bennem akkor sokkal erősebb volt a félelem attól, mi lesz a szülés után, mit fogok kezdeni azzal a pici babával. Soha még csak nem is láttam azelőtt újszülöttet, nem hogy kezemben fogtam volna, a többiről nem is beszélve… Áginak megvan a válasza arra a kérdésre, mit kell csinálni az újszülött gyermekkel, de ez engem akkor egyáltalán nem nyugtatott meg…

Azon a vasárnap reggel hatkor egy összehúzódásra ébredtem. Aztán jött szépen sorba a többi is. Egy idő után felébresztettem N-t, hogy ma szülés lesz. Hatásos ébresztés volt: kipattant az ágyból, és elkezdett sürögni, hogy minden meglegyen, ami kell(het). Nekem pedig nem volt más dolgom, mint hagyni, hogy történjen, aminek történnie kell.

Nem emlékszem túl sok mindenre. Arra igen, hogy a derekam mindenképp szeretett volna szétszakadni, meg a pillanatra, amikor elpattant a magzatburok, elfolyt a magzatvíz, és azonnal jöttek a tolófájások… Hamarosan ott volt a baba feje teteje is…

És itt „megállt a tudomány”: hiába nyomtam, amikor kellett, nem történt semmi…

Persze, nyilván előbb kellett volna mondani Ágiéknak, hogy induljanak, és akkor nem lélekszakadva kellett volna Áginak és Kingának odaérkeznie, berohannia… Bár másrészt a legeslegjobbkor érkeztek: pontosan akkor és pontosan rájuk volt szükség.

Megszületett Benke. A félelmem pedig ott rögtön elmúlt: egyszerűen tudtam, mit jelent az, hogy „Föl köll nevelni.”

Odakint meg szikrázóan sütött a nap: abban az évben a tavasz is azon a napon született meg.

P. R.

Jakab > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.