igaz történetek szülésről, születésről

566. nap: Kíméletes és csendes szülés (Orion)

566. nap: Kíméletes és csendes szülés (Orion)

Szerelemben megszületni, avagy a háborítatlan születés III. rész

 

„Isten azért teremtette az anyákat, mert nem lehet egyszerre mindenütt jelen.” ‒ mondja az izraeli szólás. A teremtésből rám eső részben, három kicsi gyermek édesanyjaként teljesen megértem! A Szeretetnek van értelme! Engedjük a babánkat szerelemben megszületni! Adjuk meg nekik azt a tiszteletet, hogy háborítatlanul kezdjék el e földi életüket!

A háromhetes kisfiam, Dharma békésen alszik mellettem. A kertből felhallatszik Isis lányom és Orion fiam vidám és kedves hangja. Fekszem az ágyon, és próbálom megírni ezt az írást. Szeretném átadni minden használható tapasztalatomat ezzel kapcsolatban minden Olvasómnak. Nagyon nehezen megy az írás, mert vissza kell fojtanom a könnyeimet… Mindig meghatódom, amikor az Élet e csodálatos pillanataira gondolok.

Mint zongoraművész, van, amikor zenélés közben is sírok… Egy szép műalkotástól, zenétől is képes vagyok meghatódni. Én vagyok talán túl érzékeny? Lehetséges. De érdekes módon ez a meghatódottság csak akkor ér el, amikor Isten kezét észlelem. Ha bárki részt vett egy háborítatlan szülésben, ahogy mi élőben megtapasztaltuk első gyermekünk születésekor, tudja, mire gondolok! Azután másképpen viszonyul az Élethez, a Teremtéshez, a Legfelsőbb Lényhez.

A fiam, Orion kilenc hónappal Isis lányom születése után fogant meg. Nagyon boldogok voltunk! Isis még mohón szopott. Ezért elhatároztam, hogy folytatom a szoptatást terhesség közben is, amíg ő is igényli. Különleges érzés „belül-kívül” megtapasztalni az anyaságot, nagy pocakkal szoptatni egy totyogós gyereket.

Teremtéssel teli kilenc hónapot éltem át! Egy kis test teremtődött a szívem alatt. Egy baba kisgyerekké változott a szemem előtt az én aktív segítségemmel: Isis a terhesség alatt megtanult járni, magyarul és franciául érthetően kommunikálni, illetve énekelgetni. Részemről pedig a zongorázás és a zeneszerzés sem maradt el. Négy nappal a szülés előtt még felléptem a Hilton Dominikánus Udvarban, szobrászművész férjem egyik kiállításának megnyitóján.

A terhesség alatt az egyik legfontosabb, legerősebb gondolatom az volt, hogy ne okozzak kárt a magzatnak az egyéves elsőszülöttel való foglalkozás miatt. Itt például a sok cipelésre gondolok, és hogy egyiküket se szorítsam háttérbe a másik miatt. A másik erős gondolatomtól azt az eredményt vártam el, hogy a magzat a megszületéséig ne nőjön túl nagyra! Éreztem, ha nagyobbra nőne a pocakomban, mint Isis volt (4 kg), már nem tudnám otthon megszülni.

A kórházban még illedelmesen is kellene viselkedni. A jelenlegi sivár realitások csúcsán egy leendő apa az „alternatívabb” helyeken akár odáig is elmehet, hogy foghatja a felesége kezét vagy törölgetheti az izzadó homlokát. De fel sem merülhetne a spontán igény, hogy asszonya szülőszéknek használja! Gyakori lehet, hogy a neveltetéseinktől kimerevített illedelmes viselkedés meggátolja a szülés folyamatát, mert a nő nem hallgat eléggé saját magára! Nem figyel befelé, hogy mit diktál a teste.

Egy egészséges női test arra van kitalálva, hogy gyerekeket szüljön! Egyszerűen! Nem kell légzésgyakorlat, nem kell a sok külső parancs, hogy például mikor nyomjon! Csak háborítatlanság kell, befelé figyelés, és működni kezd egy őserő! Egy szülésnél a Teremtő keze jelen van. Mitől félni? Teremteni csak szabadon lehet! Dr. Geréb Ágnes mottóját idézem: Szabadon szülni – szabadnak születni! És én bizony szabadon szültem – és rendkívül szabad gyerekeim születtek!

Orion fiam akkor jelentkezett, amikor éppen álomba merültem. Le szoktam feküdni délben kislányommal: ő szopás közben aludt el – és én vele együtt! Hát aznap nem így történt. Egy furcsa érzés a hasamban felébresztett. Valami beindult! A szüleim itt nyaraltak nálunk. Tudtam, hogy anyám készült megmutatni a szomszédasszonynak, hogyan kell kenyeret sütni. Gondoltam, ez nagyon jó program lesz, vigye át Isis lányomat magával. Egy kenyérsütés három órát vesz igénybe.

A férjem nyugodtan készülődött. Egy hosszú délutánra számított. Geréb Ági viszont, aki éppen a Balatonon, annak távoli csücskén nyaralt, érezte a hangomon a telefonban, hogy szirénával kell jönnie. A nyári csúcsforgalmon átvágva, másfél órán belül érkezett meg herceghalmi házunkba. Nem kellett konzíliumot összehívnia, hogy átlássa a tennivalókat. Nem tudom, volt-e szerencséjük megfigyelni, hogy amikor valaki teljesen kompetensen vesz fel egy posztot az életben, annak az embernek milyen hihetetlenül megnyugtató Etikai Jelenléte van. Ezt lehet érezni Geréb Ági megjelenésekor!

Milyen jólesett a hátmasszázs, az illóolajas meleg borogatás a hasamon! Rövidesen valami változás történt. Mintha leállnának a fájások. Egy vihar előtti csend érzése volt ez! Az előző szüléskor szerzett tapasztalatok alapján sejtettem, hogy a nehezebbik szakaszhoz értünk. Most kell, hogy a baba feje átalakuljon, hogy átférjen a kismedencén, és így átjusson a szülőcsatornába.

Eddig az ágy végén térdeltem. Ugyanaz az 1910-ben készült belga-vallon tölgyfa ágy, amin a dédnagyanyám szülte meg egykor a nagyanyámat. Most határozottan úgy éreztem, hogy fel kell állnom! Két oldalt kapaszkodtam a férjembe és Ágiba, és hatalmas erővel jött az első tolófájás. Ági rögtön tudta, hogy itt mindjárt baba lesz. Átadta a „támasz” szerepét asszisztensének, egy, a szülésekben segítő asszonynak, azaz a doulának, és alám guggolt, hogy gátvédelmet alkalmazzon. Ez az, amit kényelemből, hozzá nem értésből nem adnak meg a legtöbb kórházban. Bizony, bizony, nem lenne muszáj szinte minden szülő asszonyt vágni és repeszteni! Én most már a harmadik szülésen vagyok túl, és asszonyként még mindig olyan jó állapotban, mintha nem szültem volna soha! Így is összefügghet az életminőséggel a kíméletes szülés kultúrája.

Így érkezett meg közénk a 3 300 grammos, 52 centiméteres Orion fiam egy nyári napon, 15.15-kor. Kevesebb mint három óra alatt, kíméletes és csendes szüléssel. A szomszédban ekkorra a kenyér is megsült!

Az egyik rendkívül figyelemre méltó pillanatot megörökítő fotón látható a tízperces baba. Éppen szopni készül, de előbb alaposan megnézi, vajon milyen arca van annak a nőnek, akit eddig csak belülről ismert! Itt a méhlepény még bennem van. A köldökzsinór, ami rá volt tekeredve a baba nyakára, épségben van, pulzál, még küldi az oxigént az újszülöttnek. Egy ilyen pillanat, amit a fotó véletlenül megörökített, felejthetetlen! Azt súgja, hogy bizony van egy okozó szellemi szint az anyag felett! A Szeretetnek van értelme! Engedjük a babánkat szerelemben megszületni! Adjuk meg nekik azt a tiszteletet, hogy háborítatlanul kezdjék el e földi életüket!

G. A.

A Nagymama élménye >>
Isis >>
Dharma >>

Véletlenül kiválasztott mesék.