igaz történetek szülésről, születésről

539. nap: A második: Sokkal tudatosabb voltam (Ajna)

539. nap: A második: Sokkal tudatosabb voltam (Ajna)

Harmadikán megszületett a mi második kislányunk. Nagyon szép volt minden, olyan magától értetődő volt rögtön, hogy itt van. Sokkal tudatosabban szültem, mint Abigélt. Eleve mindenre emlékszem, hogy miket mondtak és én miket mondtam. Ajna gyönyörű és nagyon nyugodt baba ‒ egyelőre nyugodt, ezt hangsúlyozom, az ember soha ne bízza el magát. 3400 gramm körül volt a születési súlya, holnap a védőnő leméri a hosszát is.

Ahogy kibújt, rögtön felsírt, olyan jellegzetes oázósan, ahogy a filmekben mutatják. Nagyon ügyesen szopizik, érdekes, hogy kb. tartja a két-három órás szüneteket, nagyjából már tudom, hogy mikor lesz megint éhes. Az viszont nagyon változó, hogy egy szopizáskor mennyi ideig eszik. Nagyon szeretném, ha ez így maradna, hogy ilyen jól szopizik. Vasárnap indult be a tejem, kedden esett le a köldökcsonkja, amit eltettünk emlékbe. A méhlepényem egyelőre itt figyel a mélyhűtőben. Majd elássuk, talán Dédi kertjében.

Abigél a szülés (kitolás) előtt kb. öt órával eltávozott itthonról apukája kísértetében. Nagyihoz ment aludni, aztán másnap is ott aludt. Vasárnap hazajött megnézni a kis Ajnát. Nagyon tetszett neki, rögtön ropival akarta etetni. Utána jöttek a nagyszülők, Dédi és a nagybácsi, nagynénik is sorban. Abigélt Tamás még vasárnap kivitte Nagypapához, utána kedden jött csak haza a másfél éves nagylány. Ma töltjük a második éjszakánkat teljes családilag. Abigél az utazóágyban alszik, hogy ne mászkáljon esténként. Ajna természetesen velünk alszik a nagyágyban.

A lakásunk úgy néz ki, mint egy átmeneti szálló, reméljük, hogy még ebben a hónapban elköltözünk. A festő tizenötödikére ígérte, hogy kész lesz mindennel.

A szülés maga nagyon jó volt, nagyon benne voltunk, mindhárman, Apa, Ajna és én. Délután (pénteken) már éreztem, hogy talán lesz valami. Fél öt körül hívtam Tamást, hogy lehet, hogy szülök. Szegény, annyira elkezdett izgulni, hogy felhívta Geréb Ágit, hogy most mi van, és nem kellene-e már jönniük. Erre Geréb Ági mondta, hogy majd én tudni fogom, hogy mikor szólok. És tényleg: én nem akartam túl hamar szólni, mert minek. Igazából nem is akartam, hogy a vajúdásnál itt legyenek, mert Tamással kimondottan jól éreztük magunkat.

Furán hangzik, de fergeteges péntek esti buliban volt részünk. A labda nagyon bejött, meg a zuhanyzás. Tamás nagyon profin masszírozott, biztos, hogy senki a világon nem tudta volna akkor és ott utána csinálni. Valahogy hívta kifelé belőlem Ajnát. És a baba is nagyon részt vett az egészben.

Tehát délután itthon vajúdtam, kb. ötperces fájások voltak ‒ ez tudjuk, hogy semmit nem jelent. Abigél itt volt velem, és tulajdonképpen nevetett rajtam. Egyszer simogatta a hasam, aztán csapkodta. Este hét körül hazajött Tamás, elvitte Abigélt Nagyihoz. Össze volt Abi-babának készítve egy kis csomag, hogy gyorsan tudjanak indulni.

Hazafelé még elugrott boltba, de én akkor már kezdtem nem tudni visszatartani a nyögéseket, kiabálásokat. Kb. nyolcra hazaért, addigra mindent kitakarítottam és rendbe raktam. Tényleg valami kényszer lett úrrá rajtam, hogy mindennek a helyén kell lenni és tisztaság kell. Hát, aztán ahogy hazaért Tamás, még ővele is kitakaríttattam valamit.

Valamikor kilenc-fél tíz körül hívtam Ágit, hogy szerintem már jöhetnek. Pilisben voltak egy szülésnél, mondta, hogy legalább egy óra, és itt vannak. Nagyon jó volt hármasban vajúdni, Tamás tényleg nagyon profi volt a masszírozásban meg mindenben. Ajna is nagyon részt vett. Mindenre emlékszem (asszem), sokkal tudatosabb voltam, mint Abigélnél.

Tizenegy előtt valamivel értek ide a két Ági meg Edina, pont a kitolásra. A kitolás kb. egy órát tartott, emlékeim szerint. Megint nem fájt ‒ mármint a vajúdáshoz képest. Hatalmas élmény volt egyedül csinálni az egészet. Éreztem, hogy kijön a kis feje (előtte oda is nyúltam), aztán a teste. Nem röpült ki, mint Abigél (akkor nyomattak), hanem lassan bújt ki, a saját ütemében. Négykézláb szültem, Tamásba harapva és kapaszkodva, gátam védték igen sikeresen. Minimálisan repedtem.

Ajna rögtön nézegetett, fáradt volt, szopizott egy kicsit.

Ágiék ettek, ittak, szegények már nagyon éhesek voltak, állítólag egész nap semmit nem ettek. Ági valamit adminisztrált, a másik Ági törölgetett, Edinával kicserélték a lepedőt alattam. Mondták, hogy lehet, hogy mennek még egy szüléshez.

Miután elmentek, írtunk SMS-eket, elvoltunk, ettünk. Érdekes, hogy próbálom felidézni az első éjszakát, és nem megy. Tamás szerint Ajna is, ő is aludtak, csak én voltam ébren egész éjjel.

Ajnáról még: kb. 3400 grammra saccolták a súlyát, ma megmérte a védőnő: 52 cm. Fejkörtérfogata: 36 cm, mellkas átmérője: 34 cm. Fekete a haja, szeme kék (egyelőre), nagyon erősek a csontjai, és formás, inkább hosszúkás baba. A fejformája kerek, inkább rám hasonlít. Nagyon szép, rózsaszínű volt, amikor megszületett, nem volt rajta sok magzatmáz, ahogy kibújt, felsírt. Olyan erős oázósan, erős hangon. Ezt a tudását azóta fejlesztette. Olyan nagyon kis puszilni való bébi, nagyon-nagyon jó az illata. Ügyesen szopizik továbbra is, ma is fejtem egy kicsit, mert robbanok szét.

Abigél már két éjszakát itthon aludt a szülés óta, nehezen alkalmazkodik az új helyzethez, elég zaklatott. Üvöltéseket rendez, nem akar aludni ‒ ezek új dolgok nála. Különben egy-két csapkodástól eltekintve alapvetően simogatja és szereti Ajnát. Mondja is a nevét, szól nekem, ha Ajna sír. Aranyos volt ma, mesélt Ajnának. Meg nézegette a cicim, és adott rá egy puszit. Halál édes. Emellett nagyon rossz is, semmit nem úgy csinál, ahogy szeretnék. Szegénykém, azért is csinálja a rosszaságait, hogy vele is foglalkozzunk. Tamás itthon van a héten, elvileg szabin, persze most is dolgozik.

Hát most van alakulóban az új család. Izgi.

G. Á.

Abigél>
Aladár >

Véletlenül kiválasztott mesék.