1410. nap: Most így éreztem magam biztonságban (Boróka)
Véletlenül, ha a mellettünk lévő kukoricásban szülök meg, akkor nem vétek a törvény ellen? Csak hát novemberben hideg van! Néztem a falu határában legelő racka juhokat, pásztor nélkül voltak, mégsem mentek el… ők ott szabadon hozzák világra kisbárányaikat, senki nem ellenőrizgeti őket, békén hagyják őket!
Tovább
1409. nap: Karmester nélkül (Illés)
Egyszer odanyúltam… és kinn volt a baba feje! Ekkor megijedtünk, de nagyon rövid időre, mintha nem én gondolkodtam volna, hanem ahogy a testem tette a dolgát, a gondolataim is ott jártak, ahol kellett… nem is tudom, hol. Vagy nem is gondolkodtam? Részese voltam egy valaminek? Egy folyamatnak, a szülésnek?
Tovább
1408. nap: Na, most már elég! (Barnabás)
Barátnőm (aki addigra már három gyereket szült otthon) beültetett a kádba, forró vízbe, neki az mindig bejött. Nagyon jólesett. (Azt hiszem, titokban drukkolt, hogy ott szülessen meg a baba.) Aztán egyszer csak felpattantam, hogy na, most már elég az ücsörgésből, most már be kell menni.
Tovább
1407. nap: Kinyomták belőlem (Áron)
Másfél év múlva én is pocakos lettem. Meginterjúvoltam szinte minden ismerősömet, ki a nőgyógyászuk, melyik kórházban szültek, vagy terveznek szülni… és döntöttem. Bababarát kórház, a doki nem avatkozik be fölöslegesen.
Tovább
1406. nap: Más a kapcsolatom, türelmem, ingerküszöböm
Az anyukám sosem beszélt nekem a szüléseiről. Csak annyit mesélt, hogy mikor én születtem (negyediknek), annyira fájt, annyira összeszorította a fogait (nem mert kiabálni), hogy a fogai felső rétege lekopott. És ott szürkéllettek ezek a fogak, nap mint nap láthattam őket, hogy ez mennyire fáj! És nem szabad kiabálni!
Tovább
1405. nap: Bent tartani a babócát (Zselyke elengedése)
Nekem meg csak jöttek az üres tolófájások, csak jöttek. Életemben nem izzadtam még ennyire, mint akkor. Alig álltam már a lábamon. Nagyon fáradt voltam. Nem értettem, hogy mi történik. Miért nem tud megszületni?
Tovább
1404. nap: Egy limonádé elkészítése (Nimród kiszületése)
Egyre többször és sűrűbben vonultam félre szuszogni. Ezekre a fájásokra lehet azt mondani, hogy kellemes, születés várós fájások. Nem kibírhatatlan, de nem is figyelmen kívül hagyható. Tényleg a legjobb szó rá a kellemes. Szerettem.
Tovább
1403. nap: „Végre egy nő, aki tud szülni” (Emese érkezése)
Igyekeztem kizárni a külvilágot és csak magamra, a babára és a férjemre figyelni. Hosszú-hosszú óráknak, napoknak tűnt. Pedig 12 óra vajúdás egyáltalán nem sok. Sőt. Ha ennek a felét nem a küzdéssel kell eltölteni és egy szerető, támogató közegben telik el, könnyebben elviselhetővé tette volna. Bizonyosan akkor se fájt volna kevésbé, de a lelkemnek jobb lett volna.
Tovább