igaz történetek szülésről, születésről

1401. nap: Csodálatos pillanat (Dórika születése)

Három gyermeket terveztem. Mindig. Szóval úgy éreztük, itt az ideje.

Első pillanattól kezdve tudtam, valami hiányzik az életemből. A háborítatlan szülés élmény. Hogy végre ne vágjanak, műtsenek, ha nem muszáj. Hogy békében, nyugalomban lehessek magammal, babámmal elejétől a végéig. Hogy ne egy intézményben töltsem el ezt az időt, hanem a saját környezetemben.

Amikor megtudtam, hogy Dórika megfogant, rögtön elmentem Ágiékhoz egy információs estre. Ott már éreztem, hogy valami jóról szól ez az egész. Aztán később, ahogy sikerült a gyermekek felügyeletét megoldani, elmentem az információs hétre. Az az egy hét nagyon hasznos és jó volt. Csak ámultam és bámultam, hogy én már szültem kettőt, és szoptattam, de annyi új információt kaptam, hallottam, hogy teljesen megbizonyosodtam a felől, jó helyen vagyok, ez az én utam.

Mindenki kedves volt és megértő, mindenre válaszoltak, pedig jó sok kérdés gyűlt össze bennem az évek alatt. Sajnos épp akkor abban az időszakban történ Ágival a tragédia, így akkor még nehezen szerveződtek a dolgok. De nekem rögtön első hétfői napon nagyon szimpatikus volt Móni, így őt kértem meg, legyen a segítőm, szüléskísérőm. Ő boldogan vállalta, és mindvégig mindenben a segítségemre volt.

Szép időszak volt az az életemben, jól éreztem magam, és Dórika is szépen fejlődött a pocakomban. Gondolkodtunk, hogy hogy legyen, ha nem indul be időben a szülés, és hogy fogok CTG-re járni, azt terveztük, majd kikölcsönzünk egyet. Két nappal a kiírt időpont előtt anyukám elvitte a fiúkat, hogy meg tudjuk csinálni Dórika helyét.

Hajnalban arra keltem fel, hogy elfolyt a magzatvizem. Írtam Móninak egy SMS-t, de rögtön visszaírt, hogy beszéljünk. Megnyugtatott, elmondta a teendőket. Lefürödtem, kitakarítottam, majd visszafeküdtem kicsit még pihenni. Reggel reggelit főztem, megreggeliztünk a férjemmel, majd fölhívtam Mónit, hogy most már beülnék a kádba, a vízbe, mert erősödnek a fájások. Megbeszéltük, hogy elindul, addig én engedjem meg a vizet.

Beültem a kádba. Nagyon jólesett. A kádba folyt a meleg víz, az nagyon sokat segített a fájdalmak enyhítésében. Gyorsan ott volt Móni. Nézte a szívhangot, az rendben volt. De utána csak figyelte, mire van szükségem, és teljesen magamra hagyott az utammal. Itatott, ha szomjas voltam, és masszírozott, ha fájt. Nagyon jólesett. Nehezen nyíltam meg, mert nem szoktam meg, hogy segítenek, de nagyon jólesett, és sokat segített az ellazulásban.

Amikor éreztem, hogy a kitolás következik, nagyon megrémültem. Tudtam, hogy már nem tudnék kiszállni a kádból, de ott abban a kis kádban nem találtam meg a helyet, a pozíciót, hogy meg tudjam szülni Dórikát. Legbelül nagyon bepánikoltam. Fájt nagyon, és nem tudtam, mi lesz.

Nem tudom, hogyan, de végül sikerült azt a pozíciót megtalálnom, ahol biztonságban éreztem magam, belekapaszkodtam Móniba, és rátámaszkodva tudtam kinyomni a pici lányomat, oda a kádba. Móni gyorsan elkapta, kihúzta a dugót, és rögtön a mellkasomra helyezte a csöppöt. Betakarták a férjemmel, meleget fújtak rá, és békében hagytak minket pihenni.

Csodálatos pillanat volt. Életem egyik legszebb része. Kisegítettek a kádból mindkettőnket, mert még össze voltunk kötve, persze ezt is az információs héten hallottam először, ennek mekkora jelentősége van. Az ágyon szültem meg a méhlepényt, nem tudtam egyáltalán, hogy ez milyen érzés, hogy ez is így tud fájni, és utána jó volt nézni, hogy ez mekkora, milyen érdekes. Dórika addig ott szendergett teljes nyugalomban az ágyon bebugyolálva.

Engem is rendbe tettek, betakartak, és ketten feküdtünk egymás mellett. Nagyon jó érzés volt megélni, hogy én tudtam megszülni a babámat, minden beavatkozás nélkül, hogy első pillanattól kezdve együtt lehettünk mindannyian. Dórika igazán nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott mind máig.

Örökké hálás vagyok Móninak, hogy velem volt ott és ahogy. Visszakaptam a hitem abban, hogy vannak olyan emberek, akik a hivatásukat ilyen szeretettel űzik. Később is számíthattam segítségre a Születésházból szoptatással kapcsolatban. És mindig nagyon szerető szívvel gondolok mindenkire, akit és amit ott megismerhettem!

Köszönöm!

B. D.

Iván > > >
Zalán > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.