A legutóbb megjelent mesék
1539. nap: Várandósság végre háborítatlanul (Daniel születése)
Kérdeztem Cherylt, hogy mi a kizáró ok az otthonszülésre, ő meg csodálkozva nézett. „Az, ha valaki nem akar otthon szülni” – felelte. Kérdeztem, mi van a császár utáni szüléssel, az ikrekkel, a farfekvéses babával? Nem gond, válaszolta, ikrekkel, farfekvéssel is van bőven tapasztalata, a korábbi császárt meg végképp nem értette, hogy miért lenne kizáró ok.
Tovább
1538. nap: Életiskola
Szül, szól, száll, szalma, alma: ez az öt szó volt a bűvölő. 1995-ben, a Magyar Hagyomány Műhelyében kérte tőlünk egy törékeny asszony, hogy írjunk öt szót a születésről. Az idézett szavakat nem én írtam akkor, de ahogy meghallottuk a párommal, sok minden megszületett abból… Megszületett három gyermek is, annak az asszonynak a kísérésével. Az az asszony most házi őrizetben van, nem születnek most gyermekek a segítségével…
Tovább
1537. nap: Keddi történet (Illés)
Utólag tudtam meg, Ági egy ritka, kevesek által ismert „műfogással” segített, mert már nem lett volna idő és elég oxigén a következő tolófájást kivárni. Kórházban, mire ebből „esemény” lesz, és műszer, és műtét, már nagy eséllyel oxigénhiányos baba született volna…
Tovább
1536. nap: Hétfői történet (Ambrus)
Történjen meg: hogy ne kelljen már sok mesezárakat oldani, legyen elég ennyi történet… Történjen meg: azért szülessenek új mesék, amiért mindig is voltak: hogy átadják az élet receptjét, a tudást, a tapasztalatot, a keskeny ösvénybe vetett hitet, azt, hogy győz a végén a jó…
Tovább
1535. nap: Vasárnapi történet (Luca)
Élesen emlékszem a késő délutáni fürdésre: feküdtem a kádban, és zokogtam, és boldog voltam. Mintha minden gubancot-akadályt, ami még az utunkban állt, az a hosszú-hosszú sírás simított volna helyre. Utána már csak képek: borogatás, jó forró. Illatok: muskotályzsálya. Félhomály. Hangok: én magam, a saját kiáltásaim, amik hihetetlenül jólestek.
Tovább
1534. nap: Ági fogsága jelkép
A születéseket olvasva döbbenek rá: Ági fogsága sajnos jelkép: a nők megalázásának, és kiszolgáltatottá tételének jelképe. Elkeserítő arra gondolni, hogy naponta hányszor, hány asszonnyal történik meg hasonló most is, mint amit leírnak a kórházban szokásos „rutin” történeteknél...
Tovább
1533. nap: A szüzesség elvesztése
Nem tudom elmondani azt a különös érzést, amit az a kétfejű lény vált ki a szemlélőből, vagy váltott ki belőlem, akivé erre a pillanatra a szülő és születő válik, illetőleg vált. Addig a néhány pillanatig olyan szoros volt a baba gallérja, hogy teljesen egynek tetszett a két test, és a csukott szem és az ezerráncú arc, mint egy vénségesen vén varázsló vagy sámán, aki egyszerre vak és látó.
Tovább
1532. nap: A leghosszabb kilenc hónap (Vencel születése)
Fél tíz felé arra ébredtem, hogy pukk. Jött a sok víz, kivonultunk a nappaliba, és készülődtünk az ünnepre. Telefonáltunk az ünnepi vendégeknek, a férjem vizet forralt, én röhögtem, hogy most elégtételt vesz a múltkoriért, amikor nem kellett a forró víz. Kértem a Carmina buranát. O fortuna, velut luna. Megjöttek, kipakoltak. Statu variabilis. Semper crescis, aut decrescis. Jelen voltak. Ludo mentis aciem…
Tovább