A legutóbb megjelent mesék
1531. nap: A harmadik, legédesebb
Kiküldöm, hogy etessen, itasson, fejje meg a kecskéket, mert lehet, hogy később nem lesz rá lehetősége. Kimegy, hallom, ahogy szöszöl, egyre kevésbé takarítok, egyre inkább szülök. Végez az utolsó kecskével is, telefon a kezében, Ágival beszél, végre elérte. Első és utolsó tolófájás, baba kint van. A kibújás utáni első pillanatra ér oda, üvölt és zokog a telefonba: „Ez az őrült megszült egyedül!!!”
Tovább
1530. nap: A legtöbb, a felejthetetlen (Lilla születése)
Nem hittem el, hogy egy ekkora gyereket meg tudtam szülni úgy, hogy hozzám se ért senki. Annyira megerősítette ez az anyaságomat, a nőiességemet, hogy így három hónap után is sokszor merítek belőle. És reggel együtt voltunk az ágyban, és ahogy felébredtek a nagyok, ott találták a kistestvért.
Tovább
1529. nap: Másfél óra alatt (Máté születése)
Még annyi időm volt, hogy szóltam, hogy gátvédelemmel szeretnék szülni, de ekkor már jött is Máté feje, teste. A kedves szülésznő meg tartotta egy picit a gátamat, és mosolygott. Nem gondoltam volna, hogy másfél óra alatt lesz egy kisfiam!!! Eddig a kórházi álomszülés.
Tovább
1528. nap: Ha összeszorítom a fogaim, remegek (Kinga születése)
Mire a férjem hazaért a kocsival, addigra én ott feküdtem az ágyon, összeszorított fogakkal, és remegtem. De fájások még mindig nem voltak. Azért még dirigálni tudtam, hogy mit tegyen még be a táskába. Azzal, hogy beszélgetni kezdtünk, és már nem szorítottam össze a számat, elmúlt a remegés is – megtanultam, hogy a szájam lazaságával minden rendben lesz.
Tovább
1527. nap: Mire jó egy nadrág?
Pillanataim maradtak eldönteni, hogy sikítozni kezdek, felébresztem a férjemet – a frászt hozva rá –, vagy határozottan a „sarkamra állok”, koncentrálok, és végzem a Szülés, ahol én irányítok című könyvből elsajátított légzőgyakorlatokat. Ez utóbbit választottam, mert tudtam, hogy valami csodálatos dolog vár rám, ha kitartó és bátor leszek.
Tovább
1526. nap: Hagytam, hogy fájjon (Soma születése)
Az orvos szerint a tolófájások már nem fájnak. Nos, ezt azért nem támasztanám alá. Azt hiszem, a tolófájásokat – ugyanúgy, mint Leventénél – „blokkoltam”. Nem hittem el, hogy tényleg ennyire a végén vagyunk, és az első két-három fájás nagyon rövid volt. Amikor elhittem, hogy ez már tényleg a vége, és „hagytam, hogy fájjon”, akkor utána két-három fájás után már a kezemben volt a kisfiam.
Tovább
1525. nap: Mégis, mi bajom van? (Levente születése)
A szülés után „szoktam rá” a meséitek olvasására. Egyszerűen nem éreztem teljesen jól magam, de nem tudtam, miért. A fiam gyönyörű volt egészséges. Mégis, mi bajom van? Ági egyik interjújában arról beszélt, hogy ha a szülőnő egy másik nőtől kap kritikát szülés közben, az nagyon megmaradhat. És akkor a homlokomra csaptam. Igen, ez zavar engem. Hogy bár a szülésznő kedves volt velem, tényleg egy szavam se lehet rá, de sem velem, sem az orvossal nem volt azonos hullámhosszon.
Tovább
1524. nap: Bendegúz érkezése – csoda, második felvonás!
A doulámért kiáltottam, amikor belépett, és azt mondta, itt van. Megnyugodtam. Elmondtam, hogy szülök, amit persze biztos látott is. De utólag azt mondta, ő is nehezen hitt a fülének, amikor bejött… Cs. eközben nagyon aggódott, és hívta a bábákat, jöjjenek gyorsan. Aztán kijött a szobából, és megkérdezte a doulát, hogy hívjanak-e mentőt… ekkor már kevésbé voltam szalonképes, és közöltem, kinyírom, ha mentőt hív.
Tovább