igaz történetek szülésről, születésről

1539. nap: Várandósság végre háborítatlanul (Daniel születése)

A második kislányunk születése után még tudtuk, hogy szeretnénk még egy gyereket, de a magyarországi hangulat és az egyre ijesztőbb körülmények miatt csak nem vágtunk bele. Geréb Ági akkor már megjárta a börtönt és házi őrizetben volt, nekem pedig a maradék hitem is elveszett a magyar igazságszolgáltatásban. Hogy vállaljak így gyereket, nem tartottam tisztességesnek se a bábával, se a születendő gyermekkel szemben.

Ám amikor azt hittem, hogy nincs lejjebb, kiderült, hogy még sokkal-sokkal lejjebb is van, és Magyarország mélyrepülése sajnos azóta is folytatódik. Úgyhogy nagyon sok töprengés után felszámoltuk addigi életünket, és férjem szülővárosába, Liverpoolba költöztünk. A költözés nagyon sok pénzbe került, és eléggé stresszes volt, de pár nehéz hónap után egyszer csak azt vettük észre, hogy nemcsak nyugodtak vagyunk, hanem boldogabbak, mint valaha, igazi otthonra leltünk!

A babánk, épp úgy mint a nővérkéi, azonnal megfogant, és én egy barátnőm javaslatára nem a háziorvost kerestem meg, hanem a One to One Midwivest, egy fantasztikus, tb. által finanszírozott független bábacsapatot. Akkor még nem is sejtettem, micsoda szerencsém van, hogy pont Észak-nyugat Angliába költöztünk, ahol jelenleg ez a szolgáltatás elérhető! A honlapjukon jelentkeztem, és pár nap múlva kaptam egy SMS-t a számomra kijelölt bábától, aki nemcsak szuper jó fej volt, hanem mint később kiderült, a legtapasztaltabb a csapatban.

A One to One Midwives azt a szolgáltatást adja, ami, azt hiszem, minden otthonszülőnek az álma: minden vizsgálat az otthonomban történik, beleértve a vérvételt és a szülés körüli CTG-t, csak az általuk javasolt két ultrahangra kellett elmennem egy rendelőbe. És bármilyen vizsgáltra lehet egyszerűen nemet mondani. Ez, ami nekik a normális, nekem még azóta is a mennyei luxusnak tűnik… Mindezt ingyen, hiszen az angol tb., az NHS fizeti. Komolyan a sírás kerülget, hogy Magyarország, ahol több mint tíz évig fizettem az adót és a tb-járulékot, háromszor kifizetteti velem a szülést (tb., magánorvos, bába), és kilenc hónapig vegzál, míg Angliában, ahol egy petákot sem tettem a közösbe, ingyen kapom mindezt, ezerszer jobban, háborítatlanul.

3Cheryl, a bábám, az első látogatásra hozott nekem egy nagy mappát, ebbe egyrészt feljegyezte, hogy mikor mi történik, másrészt tele volt szüléssel, várandósággal és szoptatással kapcsolatos információval. És persze beszélgettünk, hogy megismerjük egymást és a két ország rendszerét. Elmeséltem neki a korábbi szüléseimet, és hogy mi van Magyarországon. Dr Geréb Ágnes ügyéről hallott, de amikor részletesen elmeséltem, a hálapénzrendszert, a császár- és gátmetszés-statisztikát, a kórházi körülményeket stb., csak döbbenten hallgatta: „azt hittem, a kórházi szülés itt Angliában túl medikalizált”.

Én cserébe csodálkozva hallgattam, hogy végre lesz egy normális várandósságom, amikor nem kell órákat táboroznom két kisgyerekkel a nőgyógyász rendelőjében, hogy általam utált és felesleges vizsgálatokat végezzen a szokás kedvéért, paráztassannak ilyen-olyan betegségekkel és komplikációkkal, és ezért még fizessek is, aztán reggel hétre menjek szintén álmos kisgyerekkel a kórház alagsorába vérvételre a szintén álmos és fölöttébb mogorva nővérekhez. Nem kell magyaráznom, hogy miért nem kérek értelmetlen vizsgálatokat, és miért nem akarok még a védőnőhöz is eljárni, hogy ráállítson egy mérlegre, és pocsékoljuk egymás idejét.

Kérdeztem Cherylt, hogy mi a kizáró ok az otthonszülésre, ő meg csodálkozva nézett. „Az, ha valaki nem akar otthon szülni” – felelte. Kérdeztem, mi van a császár utáni szüléssel, az ikrekkel, a farfekvéses babával? Nem gond, válaszolta, ikrekkel, farfekvéssel is van bőven tapasztalata, a korábbi császárt meg végképp nem értette, hogy miért lenne kizáró ok. És mondom a 4 kg feletti baba, és a 40 éves életkor? (Mert pont ez a kettő nálam is játszik.) Na, ezt se értette, pont, ahogy én se értem a magyar szabályozást… Mondtam, hogy otthon állandó része a várandósgondozásnak a hüvelyi vizsgálat, amit én nagyon utálok. Cheryl pedig döbbenten nézett: hiszen az veszélyes és értelmetlen, miért csinálják? Fertőzést okozhat, koraszülést!

Cheryl az első két trimeszterben havonta jött hozzánk, a harmadik trimeszterben pedig hetente. A látogatásokkor beszélgettünk, pisiltem egyet lakmuszpapírra, később pedig megtapogatta a hasamat, és dopplerrel meghallgatta a szívhangot. Két vérvizsgálat volt, nézték a vérképen kívül az AIDS-et is és a rubeolaimmunitást. AFP természetesen nincs. A terheléses vércukormérést se tartotta szükségesnek, hiszen nincs a családomban cukorbeteg, és a korábbi várandósság alatt sem volt bajom vele. Szerencsére most is minden rendben volt, mivel nem voltam rubeolaimmunis, így szülés után fel kellett, hogy ajánljak az MMR-oltást, amit persze el lehet fogadni, vagy köszönettel visszautasítani.

Két ultrahangot szoktak csinálni, de természetesen azokat is vissza lehet utasítani. Az első ultrahang a 12. héten volt, egy nagyon kedves szonográfus nézte meg a babánkat. A doktornő alapos volt és őszintén kedves, amibe még nem volt sok részem. Megkérdezte, hogy szeretnék-e nyakiredő-vizsgálatot, én mondtam, hogy nem, köszönöm, az orvos pedig kedvesen visszamosolygott. Ennyi. Nem kellett magyarázni, védekezni, főorvossal beszélni.

A 20. héten mentem hozzá a második ultrahangra, ami körülbelül fél óráig szokott tartani, mert alaposan megnézik az összes szervet. A doktornő megkérdezte, hogy szeretném-e tudni a baba nemét, mondtam, hogy nem, legyen meglepetés, erre ő azt válaszolta: „Akkor úgy fogom ultrahangozni a babát, hogy véletlenül se derüljön ki.” Azt hiszem, ez mutatja legjobban az orvosok hozzáállásában a különbséget. Amikor az első babát vártam, a orvos kérdés nélkül megmondta, amikor a második babát vártuk, már készültem, és előre szóltam, hogy nem szeretnénk tudni, amit az orvos döbbenten hallgatott majd azért is megnézte, és mint egy óvodás közölte „én már tudom a nemét” (épp hogy a bi-bi-bi! maradt ki)…

2A házi vizitekben talán a legjobb az volt, hogy a két kislányunk aktívan részt vett: természetesen Cheryl nekik is megmérte a vérnyomásukat és dopplerrel meghallgatta a pocakjukat. A hatéves kislányom most már többet tud a várandósságról és a szülésről, mint egy átlagos első szülő anyuka.

Szokás szerint nagyon fáradt és szétszórt voltam az első trimeszterben, szerencsére a lányok nagyon jól játszanak együtt, így tudtam pihenni. A második trimeszterben (amikor – ahogy Cheryl fogalmazott – a méhlepény beindul) végre normális voltam, és kiélveztem a lányokkal a Liverpool kínálta csodás lehetőségeket, jártunk sétálni a gyönyörű parkokba, múzeumokba.

A harmadik trimeszterben pedig már óriási voltam, és legnagyobb csodálkozásomra nőttem egy méretet, a korábbi várandósság alatt csak a hasam nőtt, most a fenekem is. Már csak lassan tudtam járni, lehajolni, lépcsőn menni egyre nehezebb volt. Márpedig menni kellett, hiszen a lányok továbbra is szerettek sétálni, játszóterezni, városba menni, barátaikkal találkozni. Így mentem, csak lassan, mint a csigabiga. Az igazi nehézség az volt, hogy férjemnek pont ekkor volt sérvműtétje, és utána öt hétig nem emelhetett, így nekem kellett minden nehezet, például kutyakajás zsákot cipelni. Jó kis páros voltunk!

Az időpontom előtt már két héttel beilleszkedett a baba feje, és én attól fogva még kényelmetlenebbül éreztem magam, lassan tudtam már menni, és voltak enyhe jósló fájásaim is. Sajnos, elkezdett a keresztcsontom fájni, és alig tudtam felkelni az ágyból, vagy megfordulni. Ekkor ért a várandósság első stressze: Cheryl elutazott egy hosszú hétvégére, és én nagyon izgultam, hogy ne akkor szüljek. Természetesen akkor is jött volna egy bába a csapatból.

De a baba csak nem akart megszületni, eljött a kiírt időpont, majd múltak a napok. Mivel mindkét lányom később született, így nem is lepődtem meg ezen, csak már egyre terhesebb volt a várandósság. Itt nagyon nyugodtan állnak hozzá a túlhordáshoz, és nem kellett semmi külön vizsgálatra mennem, a szívhang rendben volt, és csak a 40. héten van CTG (addig nincs), és utána, ha szeretné az ember, egy ultrahang.

Itt északon nagyon kedvesek és közvetlenek az emberek, és minden járókelő kérdezte, hogy mikor szülök, és amikor feleltem, hogy nem tudom, már kellett volna, akkor kedvesen azt mondták, hogy „majd jön, amikor itt az ideje”. Megmondom, nekem már nagyon furcsa volt ez a nyugalom, otthon egy hét túlhordás után már nagyon kellett ügyeskednem, kikerülni az orvost, védőnőt, hogy békén hagyjanak, CTG-re járni stb. Itt meg tényleg csak babavárás volt.

Szép lassan befejeztem a feladataimat, nagytakarítottam stb., amikor elértem a 39. hetet. Ekkor elkezdtem ananászt enni és curryt, de nem volt semmi hatása. Majd kiderült, hogy Cheryl éves szabadsága épp az én 40. hetem napján kezdődik! Cheryl megígérte, hogy ha utána szülök, akkor is kijön az őt helyettesítő kollégájával együtt, mert nem utazik el sehova, de nem minden éjjel ér rá.

A protokoll szerint felajánlotta a „cervical sweep”-et, ez a méhszáj simogatása, ami beindíthatja a szülést, de én ezt nem kértem, és ő is bevallotta, hogy nem szereti csinálni. Magyarul ennek nincs igazi neve, mert ezt vizsgálatnak álcázva stikában szokták csinálni a nőgyógyászok.

A szabadsága előtt három nappal aromaolajos keverékkel (muskotályzsálya és levendula) megmasszírozta a lábamat, és megmutatta, hogy hol van az a pont, aminek a masszázsával be lehet indítani a szülést. A masszázs után azt javasolta, hogy vegyek fürdőt evvel az olajos keverékkel, amit meg is tettem, és enyhe kontrakciókat éreztem úgy éjfélig, majd egyszerűen elaludtam.

Másnap komolyan elgondolkodtam, hogy miért akarom kiebrudalni ezt a babát, ha jól van benn? Nyilván, ha még nem akar megszületni, akkor jobb neki benn. Nem valószínű, hogy lesz még gyerekem, mi lenne, ha inkább kiélvezném az utolsó várandósság utolsó napjait? Ha a bábám szerint minden rendben van, akkor miért kéne csak megszokásból aggódni? Hiszen ismerek én 18 nappal „túlhordott” babát is. Megadtam magam, és nyugodtan vártam valakire, aki már több mint kilenc hónapja itt volt…

Összefoglalva:

  • Egy normális várandósság és szülés alatt nem találkozunk orvossal.
  • Az otthonszülés a tb. által támogatott és javasolt.
  • A terhességet az anya állapítja meg, a bába vagy a háziorvos meg elhiszi neki, mert itt bíznak az emberben, és felnőttként kezelik.
  • Bármelyik vizsgálatot el lehet utasítani.
  • Nincs hüvelyi vizsgálat egyáltalán, nincs AFP, nincs Streptococcus-szűrés.
  • A várandósság alatt és a baba egyéves születésnapjáig az anya jogosult ingyenes gyógyszerekre, fogászati ellátásra és utazás-költségtérítésre, az erre jogosító kártyát automatikusan küldik. (A gyerekeknek minden gyógyszer ingyenes.)

 

De hiszen ez egy kisfiú!”

Eljött a hétfő, Cheryl bábám éves szabadságának az első napja, a nap úgy telt, mint a többi, kivéve, hogy anyukám küldött egy aggódó e-mailt, hogy „biztos meg fognak császározni”, na, ez a magyar szülés, gondoltam, amikor az anya nem az alanya a mondatnak…

Este vacsora után elővettük a Gyümölcsöskert társasjátékot, és szinte azonnal beindultak a jósló fájások, de nemcsak azok, hanem a hasam is elindult, így minden dobás után szaladtam az emeletre a fürdőszobába, az angol házakban sajnos általában csak egy vécé van az emeleten. A társasjáték végeztével megkértem a férjemet, hogy rakja össze a felfújható kádat, majd a gyerekeket leraktuk aludni (míg én továbbra is tízpercenként szaladtam a vécére), és én végre elkezdtem vajúdni.

Este tízre már rendes fájásaim voltak, és 10.30-kor már elkezdtem a kádba tölteni a vizet, mert az kb. 45 perc, 11-kor már felhívtam Leanne-t, a helyettes bábát, és a férjemet is felkeltettem. A bábák 11.30-ra már itt is voltak, és akkorra már igen fájdalmasak voltak a kontrakciók, de érdekes módon most nem kiabáltam, csak nagyokat lélegeztem. Közben végig ment a hasam, ami nagyon idegesített, egyrészt felrohangálni az emeletre, és remélni, hogy a gyerekek nem ébrednek fel, másrészt arra figyelni, hogy ne essen folt a hülye padlószőnyegre. Végül a kád mellé raktam a felmosóvödröt, és azt használtam, ki-be ugráltam a kádból, bár a bábák többször mondták, hogy ne aggódjak, majd ők szépen kihalasszák a kakit, de engem nagyon zavart volna, ha kakis vízbe várom a babámat.

A következő, vödör fölé guggolásnál már a magzatvíz jött ki, ezután a kádban maradtam, és éreztem, hogy jön lefelé a baba feje, és már nagyon erős fájásaim voltak, ekkor már kiabáltam is. A bábák, akik addig a szoba másik felében zseblámpa mellett adminisztráltak, mellém jöttek, és csendesen biztattak, és néha meghallgatták a szívhangot. Minden vajúdáshoz felálltam, mert csak így megy nekem, majd utána visszaguggoltam a vízbe, hogy a babát majd ide szüljem.

Majd a férjemre támaszkodtam, és az első nyomással megszületett a baba feje, ami nagyon fájt, Cheryl mellettem állt és figyelt, majd még két nyomásra megszületett a baba éjfél előtt egy perccel. Én nem értettem, hogy miért nem kapja ki a babát a bába, én ugyanis továbbra is azon izgultam, nehogy rákakiljak a babára, amit szerencsére nem tettem. Cheryl gratulált, és mondta, hogy vegyem fel a babát, és pihenjek, és így is tettem, megölelgettem a babát, és láttam, hogy mennyire hasonlít az első gyerekünkre, és a köldökzsinór épp úgy, mint a testvérének, kétszer rá van tekerve a nyakára, amit én idegesen, a bába meg nyugodtan lefejtett.

Ezután leültem a szülőkádban lévő ülésre, próbáltam úgy tartani, hogy nyakig vízben legyen, és ne fázzon, ez volt ugyanis a következő parám. Szépen üldögéltünk, a bába azt mondta, hogy csak pihenjünk ott, amíg ki nem jön a méhlepény. Aztán feleltem, hogy megnézegessem, és csodálkozva láttam, hogy kisfiú! „De hiszen ez egy kisfiú!” – kiáltottam döbbenten, valami miatt azt gondoltam, hogy nekünk kislányunk lesz megint, férjem meg jót nevetett rajtam.

Kértem, hogy fotózza le, de olyan sötét volt, hogy fel kellett kapcsolni a villanyt, hogy látsszon is valami a képen, de ez már nem tetszett a kislegénynek, és elkezdett sírni, így gyorsan lekapcsoltuk a villanyt, és nem készült róla kép.

Majd én csak kimásztam a kádból, mert attól féltem, teljesen alaptalanul, hogy megfázik a feje, átültem a kanapéra, és próbáltam megszoptatni, de egyáltalán nem érdekelte, fáradt volt és aludni akart. Nagyon helyes, formás baba volt, de a bőre úgy nézett ki, mint egy mosónőnek a sok vízben ázástól. Cheryl ekkor elmesélte, hogy úgy született meg, hogy a jobb keze a fülén volt, és ahogy a feje megszületett, kinyújtotta a kezét szupermenként, biztos ezért fájt ennyire, de most sem volt semmilyen gátsérülésem.

Egy fél órácskát üldögéltünk így, majd nekem egyre vacakabb utófájásaim lettek, és a fenekemnél nyomást éreztem, próbáltam megszülni a lepényt, de az most se ment, valahogy arra sosincs erőm, biztos, mert annyira nem érdekel, mint a kisbaba. Megkértem a bábát, hogy ha levált már a lepény, legyen szíves, húzza már ki, mert nagyon kellemetlen így. Megtapogattam a hasamat, majd kihúzta a lepényt, és megvizsgálták, és minden rendben találtak vele.

4Még egy órát üldögéltem így a kisfiammal, ittam az egyik pohár vizet a másik után, és azon tűnődtem, milyen lesz fiút nevelni. A bábák továbbra is zseblámpa mellett adminisztráltak, majd a férjem elvágta a köldökzsinórt, ami már nem lüktetett, de még jött belőle egy pici vér, lehet, hogy még várni kellett volna egy kicsit, nem tudom.

A bábák elkezdtek pakolni, leürítették a vizet a kádból, majd megnézték és megmérték a babát, aki 4210 gramm volt, ahogy sejtettem. A baba persze dühösen kiabált, hogy újra felkeltettük, felöltöztettem, aztán visszaaludt. Cheryl zseblámpánál megnézte a gátamat, majd összepakoltak, és elbúcsúztak avval, hogy Leanne másnap visszajön, és három napon belül jön egy bábakollégájuk, aki meg fogja vizsgálni a babát, mert újszülöttvizsgálatra ő van képezve. Megkérdezték, hogy szeretnék-e K-vitamint és én magam MMR-oltást, és én mindkettőt köszönettel elutasítottam. Ennyi elég, nem kell magyarázni, itt természetes, hogy ezeket a szülő dönti el.

Majd hajnal kettő körül elbúcsúztak (tehát három órát voltak itt), és később kiderült, hogy kinn az ajtóban jött a következő SMS, és mentek egy másik szülőnőhöz, ott viszont majd’ egy napot maradtak, egy nehéz, császár utáni, vállelakadásos szülés volt, de végül az a kisbaba is rendben megszületett. Ezek a bábák jóval képzettebbek és tapasztaltabbak, mint egy átlagos nőgyógyász otthon, kísérnek ikres és faros szülést is, és egyikük sincs még 30 éves!

Mi pedig ágyba bújtunk, és aludtunk egészen reggel hatig, amikor egy csillogó szemű hatéves kislány megjelent az ágyam mellett, keresve az új kishúgát. Kicsit meglepődött, hogy kisöcsit kapott, de azért el lett varázsolva a kisbabától, majd hamarosan csatlakozott hozzá a négyéves kislányunk is, akiből egy éjszaka alatt büszke nővér lett.

 

Gyermekágy Angliában

Másnap reggel újra próbáltam a kisbabát szoptatni, de először nem érdekelte, aztán bukott egy jó nagy barna löttyöt. Mi lehet ez? – gondoltam. A nagyobbik lányom bukott véreset, de akkor vérzett a mellbimbóm, amiből szopott, ez a kisbaba még nem szopizott. Felhívtam a bábát, de nem vette fel, így felhívtam egy másik bábát, aki jó ismerősöm, és ugyanennek a bábacsapatnak dolgozik, végül az ő váltótársával beszéltem, aki megnyugtatott, hogy valószínűleg mekóniumos vizet ivott a méhemben, és az jött vissza. Ha nincs más aggasztó jel, akkor ne izguljak, de ha valami rendelleneset látok, akkor hívjam újra. Később még ez a bába nagyon kedvesen visszahívott, hogy megkérdezze, hogy hogy vagyunk.

5Ezután a baba szopizott, nekem meg beindult a kolosztrumtermelésem, de első nap még nem volt sok tejem. A baba se nyitotta rendesen nagyra a száját, amiből igazán komikus jelenet lett, én magyaráztam a babának, hogy „Ááá, nyisd nagyra a szádat”, mire a két kislányom kórusba üvöltötte „Ááá, így nyisd nagyra a szádat”, erre a kisbaba megijedt, és elkezdett óbégatni, én meg kihasználtam, hogy nagyra nyitotta a száját, és beledugtam a cicit.

Kis gondolkodás után Danielnek neveztük el a babát, és délután megérkezett az újszülöttvizsgáló bába. Ő is pont olyan kedves volt, megvizsgálta a szívhangot, a tüdőt, a szemét, a heréket, a csípőt, és belenézett a szájába is, hogy lenőtt-e a nyelve. Úgy találta, hogy egy picit le van nőve, de mivel rendesen szopizik, nem látta indokoltnak, hogy vágják, azon kívül mindent rendben talált. Hagyott egy prospektust az újszülöttvizsgálatokról, és elmondta, hogy a következő a hallásvizsgálat lesz, még egy héten belül valahol a közelben egy rendelőben.

Leanne bába is visszajött másnap egy rövid látogatásra, és harmadnap kaptam egy gratuláló levelet a védőnői szolgálattól (mert a bába lejelenti a szülést a körzeti védőnőnek és az illetékes anyakönyvi hivatalnak), amiben kértek, hogy hívjam őket, ha valami gondom van, és hogy hamarosan megkeresnek. Így is lett, és a következő héten egy nagyon kedves védőnő jött ki hozzánk, megnézte Danikát, megkérdezte, hogy boldogulunk-e, segít-e a férjem (ki kell szűrniük a depressziósokat), tudok-e szoptatni stb., de szerencsére ő is úgy ítélte, hogy minden rendben van. Hozott nekünk egy kiskönyvet, beleírta a baba súlyát, és adott egy pár füzetkét oltásokról, szoptatásról, ami abszolút korrekt, és a La Leche Liga irányelveivel megegyező, volt benne szó az együttalvásról és a hordozásról is. Kár, hogy ennek ellenére nagyon alacsony a szoptatási ráta. Mondta, hogy legközelebb a hathetes vizsgálaton találkozom majd valamelyik kollégájával.

A férjem felhívta a helyi anyakönyvi hivatalt, és kért időpontot az anyakönyvezésre. Az anyakönyvezéshez semmilyen dokumentumra nincs szükség!, és fél óra alatt megvan, két példányt kaptunk, és Danika első könyvtárjegye is benn volt a csomagban. Aki már próbált Magyarországon otthonszületett vagy vegyes házasságból született babát, netalán ennek a kettőnek a metszetét anyakönyveztetni, az tudja, hogy ez utópisztikusnak hangzik. A lányok anyakönyvezése egy agyrém volt.

A bába és a védőnő is bionapraforgó-olajat javasolt a baba bőrére, és semmit a köldökcsonkra, a legjobb békén hagyni, mondták, vagy ha tisztítani szeretném, használjak lehűtött forralt vizet. Milyen más ez, mint az a paksaméta recept, amit az első gyerek születése után kaptam kétféle hintőporral, ilyen-olyan babaápoló szerekkel – amit aztán nem használtam.

Amikor lesett a köldökcsonk, maradt egy pici vadhús, amit köldökgombának hívnak, így volt a lányoknál is. Anno még bambán elhittem, hogy ezt le kell szedni, és többórás várakozás után a B. kórházban lápisszal leégették az akkor kéthetes elsőszülöttünknek. A sötét középkor lehetett ilyen, nagyon haragudtunk magunkra, hogy bután belementünk. A második lányunknak magától nyomtalanul eltűnt, éppúgy, mint Danikának, de itt ez az eljárás is, békén kell hagyni, és kész, a bába elborzadva hallgatta, hogy szegény kislányunkkal mit csináltak.

Közben megjött a behívó a hallásvizsgálatra a második hét péntekére, ez egy közeli rendelőben volt, egy hangszigetelt szobában vizsgálták meg a baba hallását, ami szerencsére rendben volt – ahogy ezt sejtettük is.

Cheryl a kéthetes szabadsága leteltével visszatért, és még kétszer kijött hozzánk. A One to One Midwives a kisbaba születése után még hat hétig jár ki a kismamákhoz segíteni és tanácsot adni, de mivel nekem semmi segítségre nem volt szükségem, a szoptatás jól ment, Danika gyönyörűen gyarapodott, és gátsérülésem sem volt, így négy hét után elbocsátottak.

Az első hetet igyekeztem az ágyban tölteni, míg a férjem vigyázott a lányokra, de a hét végére már igazán nem láttam okát, hogy ágyban legyek, így a második héten a férjem visszament dolgozni, mi meg újra kezdtük a napi sétát a faluban a parkba.

Amikor egy éve ideköltöztünk, lenyűgözött a faluban lakó emberek kedvessége, nyíltsága, segítőkészsége, de az igazi meglepetés csak most ért: egymás után kaptuk a gratuláló kártyákat az utcánkba lakó emberektől, a babaruhákat, a kötött sapikat, az egyik családtól még gyerekruhaszekrényt is kaptunk, amit az ő gyerekük már kinőtt. Ahogy sétáltunk, mindenki megállított, gratulált, és még a falu Facebook-oldalán is gratuláltak nekünk. Magyarországi falunkban 16 évet laktam, és két gyereket szültem, de ha három ember gratulált talán összesen.

A hathetes vizitre héthetesen került sor, először a védőnő és egy védőnőtanuló nézte meg a Danikát, megmérték a súlyát, ami majdnem 6 kg volt már addigra, és akkor először a hosszát és a fejkörméretét. Mondtam, hogy Magyarországon ezt szüléskor szokták, ők meg csodálkoztak ezen, hogy minek kinyújtani egy újszülöttet, nem szokták szeretni, és nem is fontos. Tőlem megkérdezték, hogy hogy vagyunk, hogy boldogulunk, rendben van-e minden.

Majd hívták a körzeti orvost, és megvizsgálta Danit, szívét, tüdejét meghallgatta, megnézte a heréit, a csípőjét, belevilágított a szemébe, tapsolt egyet, hogy ellenőrizze a hallását, megtapogatta a koponyáját. Az egész pár perc alatt megvolt.

Majd átmentünk a nővérhez, aki a mamát hivatott megvizsgálni, de ez csak egy beszélgetés volt. Megmérte a vérnyomásomat, kérdéseket tett fel, hogy meggyőződjön, nem szenvedek depresszióban, majd megkérdezte, hogy szeretnénk-e oltatni a babát. Megkérdezte, hogy hogy fogunk védekezni, szeretnék-e valami fogamzásgátlót, mert már biztos megjött a menstruációm, így kiderült, hogy szinte nincs szoptatós anyuka a praxisában, és elmeséltem neki, hogy a legtöbb magyar barátnőm két-három évig szoptat, és én is sokáig szoptattam a lányokat.

Ő is és a védőnők is elmondták, hogy hívjam őket, ha valami gondom van, a legközelebbi státuszvizsgálat egyéves korban lesz.

A hordozókendőben Danika kéthetesen már részt tudott venni a család életében, vittük gyerekszülinapokra, baráti grillezésre, két hónaposan meg már sátrazni mentünk a walesi hegyekbe.

Ilyen könnyű dolgom még sohase volt újszülöttel, Danika szopizik, alszik, mosolyog, hálás, ha felveszem, de a babakocsiban is szívesen alszik, éjszaka csak cuppog, ha éhes, nem kiabál, és nagyokat nevet a testvéreire. Ő az első gyerekem, akinek se popsikiütése, se szájpenésze nem volt – noha a lányok is háborítatlanul otthon születtek, és nekik se volt soha a szájukban cumi vagy cumisüveg. Felmerül bennem, hogy ez szimpla véletlen, vagy ekkora hatása van a háborítatlan, békés várandósságnak, az hogy 40 évesen is egyszerű, egészséges kismamának kezeltek, mint ami  voltam is. A bába engem nézett, és nem egy értelmetlen központi szabályozást. Jó itt babát várni, jó itt szülni, jó itt gyereket nevelni, egyszóval hazataláltunk, maradunk.

Összefoglalva:

  • Az újszülöttet egy bába vizsgálja meg, és ha minden rendben van, a hathetes státuszvizsgálaton látja a körzeti orvos.
  • A babát 30 napon belül kell elnevezni.
  • A babáról szóló leveleket (orvosi értesítő, védőnői levél) úgy címzik, hogy a szülő neve Baba pl. „Kovács Baba”, amíg nem kerül be a neve a rendszerbe.
  • Otthon született baba anyakönyvezése egyszerű.
  • Noha a szoptatás itt nem gyakori, a szaksegítség és a korszerű támogatás megvan.
  • A védőnőknél van ingyenes babamasszázs, mondókázós foglalkozás, játszószoba.
  • A védőnői szolgáltatást egyszerűen le lehet mondani, ha valaki nem kívánja, és szabad orvosválasztás van, és az ember a választott orvosi rendelő védőnőihez tartozik.

H. Zs.

Előszó > > >
Jön a baba! > > >
Megvan a baba! > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.