A legutóbb megjelent mesék
1619. nap: Január 1.
Zsófi a vízben vajúdás után a fürdőszobában állva várta kisbabája közeledtét. Sokat hagytuk magukra a szülőket, Ági elmagyarázta, miért. Laci olyan jól szerette Zsófit, hogy a hangokból ítélve felgyorsultak az események. Ha nem tudtam volna, hogy a fürdőben egy szülő pár van, egy „fergeteges” szeretkezésre is gondolhattam volna…
Tovább
1618. nap: „Sorsunk mind össze van torlódva…” (Henrik születése)
Máriát a külső jelekre alapozva a szülőszobára irányítják. Háborítatlanul élvezi, hogy senki nem vizsgálja, ügyet se vetnek rá. Eszter, a főbába, az én tanárom. Beszélgetnek és emlékeket idéznek az éppen betévedő orvosokkal, egyikét-másikát Eszter megkínálja Mária szülésével, de kereken elutasítják mindenhonnan.
Tovább
1617. nap: Már nem csak a félelem
Szerettem volna belátni a víz alá, valami csíkot vagy libabőrt észrevenni, de nem lehetett. És mégis, egészen biztosan éreztem, amikor a libabőr megjött. Bea kiabált; a haja, az arca, a keze, mindene sugárzott. Azt is tudtam, amikor megrepedt a burok. Látni alig-alig lehetett, mert tiszta volt a magzatvíz. Bea felemelkedett, ült vagy guggolt. Közben nyomott.
Tovább
1616. nap: Megint csak lánynévvel készültünk (Pali születése)
Kezdődött a kitolás, ám ekkor Pécsről megérkezett a férjem. Hideg kezével lehűtötte a forró hangulatot. Pihenni kezdtem, Pali visszahúzódott, ő is várt. Lassan újra belelendültünk a ritmusba. Palit több nyomással, a magzatvíz kilövésével, négykézláb hoztam világra. Magamhoz öleltem, bebugyoláltam, egy idő múlva jött valaki, nézzük meg, fiú vagy lány.
Tovább
1615. nap: „Feküdj fel a hullámokra!” (Lukács születése)
Ági erre azt mondta: „Feküdj fel a hullámokra!” Csak néztem rá, nem értettem, ezzel mit akar. Aztán hozzátette: a fájások azért jönnek, hogy megnyissanak. Ekkor értettem meg, hogy amit mindaddig csináltam, az a fájások ellen ment, félelmemben hátrafelé mentem előre. Onnantól kezdve együttműködtem a fájásokkal, a fájások fokozatosan, egyre erősödő ritmusával. Már befelé figyeltem.
Tovább
1614. nap: A kis csillaglovas (Berzsián születése)
Műtő üvegszekrénye kedvező szögben, hogy láthassam a történéseket, sajnos lefülelnek, teljes elfüggönyözés, doki poénkodik, hogy hízhattam volna még, a zsírleszívás szükségtelen, de ekkor a fejem fölött átrepül lila kis csöppöm, én üvöltözök, hogy nem láttam, nem is láthattam, sír torkaszakadtából, mit is tehetne, 9/10-et kap, egy pillanatra odatartják az arcomhoz, amitől elhallgat, nekem folyik a könnyem, most hova viszik, hallom a távolodó sírását, tehetetlen vagyok…
Tovább
1613. nap: Egy emberséges császár
Vannak olyan mondatok, amikről nem is tudja, aki mondja, hogy mekkora súlyuk van. Az orvosom tudott ilyen mondatokat mondani, jó értelemben. Amikor megtudtuk a fekvésüket, csak úgy mellékesen hozzáfűzte: végül is, nem olyan rossz ez, ő ebben a helyzetben azt látja, hogy milyen kényelmesen vannak, egyik sincsen kényszertartásban.
Tovább
1612. nap: Medencében (Ábel meséje, Apa verziója)
Meleg volt a víz, meleg volt a lakás, melegünk volt nekünk is, dolgoztunk, és egyszer csak kibújt a fejed, majd még pár nyomás is, már meg is érkeztél közénk. Ekkor megállt az idő, kisütött nap, az egyébként borongós délelőttön. Teljes volt a csoda.
Tovább