A legutóbb megjelent mesék
1627. nap: Benne a képben
Benne vagyok a képben... és ettől minden természetes. Ami eddig olyan fura volt, annyira idegen tudtam lenni, és annyira megrendített, megmozgatott érzelmileg a születéspillanat, mikor kijött a gyerek... most meg folyamat van.
Tovább
1626. nap: Itt ünnep van!
Annyi volt a dolgunk, hogy csendben maradjunk, és ne zavarjuk őket. És engedjük elragadtatni magunkat, csak nézni, ahogy kiteljesedik közöttük a szerelem. Mert akkor csodálatos összmunka vette kezdetét egy emberpár között, s nekem volt szerencsém ennek tanúja, szemlélője lenni. Judit nyomott, Karcsi védte a gátat. Mi adogattuk a vizes vattákat.
Tovább
1625. nap: Egy gyors szülés Csabán?
Jó párszor láttam már, mégis csak most tudatosul az a hihetetlen rugalmasság, ahogyan Ági az újabb és újabb helyzeteket kínálgatva a vajúdónak, összes holmijával, papírvattával, születéspárnával, olajozóval, maga magával, szívhallgatóval költözködik és költözködik, és követi a vajúdó asszony mozgását, aláfekszik, hozzákuporodik...
Tovább
1624. nap: Egy hosszú, kétéves történet az első gondolattól
Elmehettem zuhanyozni, ami nagyon jó volt. Ezután kértem, hogy hadd menjek az alternatív szobába (mivel üres volt), kádba, mert a meleg víz nagyon jólesik. A szülésznő azt mondta, megnéz az orvos, és ha minden szépen halad, akkor mehetek. Az orvos nem nézett meg (legalábbis emlékeim szerint, bár ez egy kicsit bizonytalan), mégis a fájások sűrűsödésével közölték, hogy rákötnek oxitocininfúzióra, amihez viszont ugye normál szülőszobára vittek.
Tovább
1623. nap: Epizód
Ágota bement a kádba. Nem kért semmit, de azt mondta, jó, hogy ott vagyok. Tekintve, hogy Tamás nem volt ott. Ágota kérte néhányszor, hogy ne aludjon, legyen itt, de Tamás még csak nem is válaszolt.
Tovább
1622. nap: Hogyan kezdődött? (Zsófia)
A térdeimet felhúztam és a fejemet megemelve nyomtam teljes erőmből. Ezután egy kis pihenés jött, majd újra nyomtam, és megláttam a fejecskédet. Az arcod lefelé nézett. A következő nyomásra teljesen kibújtál és éles, erős hangon ordítottál. Az valami frenetikus érzés, ahogy tudatosul az emberben, hogy egy élő emberkét szült a világra. Ő az én babám, a vérem, a húsom, a jövőm.
Tovább
1621. nap: Természetes folyamat (Eszter születése)
Az volt a döbbenet, hogy nem is volt valami nagyon nagy katartikus élmény, inkább az benne a csodálatos, hogy milyen természetes folyamat ez. Nem tudnék olyan szavakat használni, hogy gyönyörű vagy nagyon szép volt, vagy hogy mennyire megérintett volna (azt hittem előtte, hogy zokogni fogok, amikor kibújik), mert a várttal szemben nem ezt éreztem. Nem vagyok transzban, hanem megéreztem, hogy ez a dolgok rendje.
Tovább
1620. nap: Szemkontaktus (Tomi első rám tekintése)
De eljött az a nap, amikor ég és föld mind ránk figyelt, a felső-alsó-oldalsó és még ki tudja, melyik szomszéd is – ők a kelleténél talán kissé jobban is és persze a lakás falain túl. Aggódtak, mert még sokuknak nem volt hasonló élményük, vagy éppen azért, mert negatív élményben részesültek. De én valahogy tudtam, hogy minden rendben lesz. Ági az égi hatalmak földi megtestesítőjeként nyugalmat és békét árasztott a kis szobába.
Tovább