A legutóbb megjelent mesék
1635. nap: Én csak fotóztam – közben a lelkem szárnyalt
A kórházhoz egyszerre értünk a doktorral, aki kiszállt, odajött a kocsihoz, és mondtuk neki, hogy csináljon valamit, mert szülünk. Gyorsan futott a sorompóhoz, felengedték, behajtottunk a kórház bejáratához. De itt még vissza volt kb. húsz méter a bejáratig. Szerintem Ágota életének leghosszabb húsz métere volt.
Tovább
1634. nap: Cuki és combos (Julia meséje Miri születéséről)
Cuki és combos volt. Örültem, hogy van nekem egy kistestvérem. Akkor jött Bella, és én ölembe vettem Mirit. Egy kicsit nehéz volt. Összebújtam vele a szófán. Többre nem emlékszek. Itt a vége, fuss el véle.
Tovább
1633. nap: Szép, harmonikus, beteljesítő (Miriam születése)
Egyszer csak jött a gyerek, és ott feküdt a karomban. Ez egy nagyon érdekes érzés, a kettőnk gyerekét a saját kezembe fogadni. Szebben, harmonikusabban, beteljesítőbben nem lehet elképzelni a születést.
Tovább
1632. nap: Munkatechnikailag teljesen kibillentve (Martin születése)
Füvet nyírtam és gereblyéztem. Te félbeszakítottál, be kellett jönnöm, ami engem munkatechnikailag teljesen kibillentett, mert már nem sok volt hátra belőle. Bella később érkezett. Ez számomra idegen volt, mert nem tudtam, mit csináljak, mert itt volt a bába.
Tovább
1631. nap: Magzatmázas földönkívüli (Julia születése)
Azt mondtad, hogy ez a világon a legszebb gyerek. De számomra olyan volt, mint egy földönkívüli, annyira magzatmázas volt. A kórház számomra nagyjából oké volt, de az embernek az intézménnyel szemben teljesen alá kell rendelnie magát, ez a születéshez nem méltó.
Tovább
1630. nap: Egyedül (Lili születése)
Csupa vad erő, vad erotikus mozgás. A fájdalom, az öröm, a természetesség, a vad természet, a dzsungel, az évmilliók „megszokott” újrateremtő ritmusa. Öröm? Nem, talán inkább „ez van, ez a világ rendje” hangulat.
Tovább
1629. nap: Szép, napos őszi reggel
És akkor előjöttek a képek a híradóból. A lábláncos, kötélen vezetett nő, a penészes cellák, fénytelen üregek… Ott jártam, az üresen kongó, hipótól bűzlő, koszos termekben a metsző hidegben, ahol a valóság sötétebb, mint a generációk fájdalma teremtette képzelet.
Tovább
1628. nap: Egy nyitott kapu, amin átlép az ember (Kinga szülésénél)
Eleinte úgy éreztem, nagyon zavaró a jelenlétem. Nesztelenül és láthatatlanul igyekeztem végezni a dolgom, de azt gondoltam, pusztán az illataimmal is megsértem Kinga és Norbi határait. Bámulatos, hogy nesztelenné-láthatatlanná válásom helyett egy óra alatt olyan testi közelségbe kerültünk, hogy Kinga a kezemet harapta, az arcomon pihentette a fejét.
Tovább